Ez a végső stádiuma a venezuelai állam összeomlásának: nincs hús, nincs liszt, nincs vécépapír, nincs gyógyszer, nincs áram, 700% infláció, utcai fosztogatások és nyílt erőszak, gyilkosságok, az emberek élelmiszer híján kutyákra, macskákra, madarakra és bármire vadásznak, amit meg lehet enni. Caracasban 2015-ben 119 gyilkosság jutott 100 ezer emberre.

Kegyetlen ütemű növekedés van Romániában, év/év alapon 18%-kal nőtt a kiskereskedelmi forgalom, sehol közel hasonló ütem nincs és több hónapja ilyen magas, nem egyszeri kiugrás van mögötte. Az élelmiszer-eladások egyesen 26%-kal (!) nőttek 2015-höz képest...

Végső soron csak arra törekszünk, hogy ezt a pár évtizedet, amit leélni adatott, a lehető legnagyobb boldogságban töltsük el. Ezért az, hogy milyen országokban a legboldogabbak az emberek, beszél arról, hogy miféle társadalmi berendezkedés nyújtja a legkellemesebb életkörülményeket.

A piacon összesen 2000 olyan ingatlan van, ami megfelel a támasztott kritériumoknak, ezeknek az ára azonnal 10-20%-ot emelkedett, és ez csak a kezdet. A megvásárolható ingatlanoknak használatbevételi engedéllyel kell rendelkezni, a piacon meg alig van ilyen, az új építésekből, ha elindulnak, majd csak 2017-ben meg 2018-ban lesz megvehető lakás, garantálható, hogy majd tülekedni fognak az ingatlanokért. Ha 500 új lakásra jön 5000 vevő, mi lesz a következmény?

A mai tömegdemokráciák tankönyvekbe kívánkozó zsákutcája Venezuela, az iskolázatlan választók többsége tartósan megszavazza azt, ami rossz neki, és lelkesen asszisztál a saját kifosztásához – megfejelve azzal, hogy a normálisabbja rég elhagyta Venezuelát.

Történelmi léptékben teljesen példátlan külső stimulus, valóságos mannaeső mellett is csak 2,5% alatti mértékben nő a GDP.

Itáliában nagy jelentőségű dolgok zajlanak rövid időn belül: Renzi megpróbálja strukturálisan megreformálni a „megreformálhatatlan” országot, számos elemében ortodox neoliberális, verseny- és munkaerőpiac-élénkítő programot megvalósítva. 1948 óta a legnagyobb alkotmányreformot csinálják, megkurtítják a felsőház és mindenféle kamarák jogait.

Mérföldkőnek tekinthető, hogy az észt átlagfizetés immár tartósan átlépte az 1000 eurót és gőzerővel zárkózik fel a gazdaság Európa fejlettebb régióihoz: egyértelműen a legsikeresebb posztkommunista állam. A recept pofonegyszerű: maradéktalan jogállam, a jog szigorú uralma, nagyon kicsi állami újraelosztás, minimális bevatkozás a gazdaságba.

Továbbgondoltam a megalapozott axiómát, miszerint minden migráns 1,2 állást hoz létre ott, ahova migrál. Ezek szerint a politikai blöffként korábban emlegetett „1 millió új munkahely”-hez nem kéne más, mint 830 000 bevándorló és hopp, meg is lenne az 1 millió új munkahely.

Annyira nincs lóvéja az oroszoknak, hogy lakossági kötvényt akarnak kibocsátani a Krímbe megépítendő hídra, ebből a megaprojektből (4 milliárd dollár, persze a korrupciós felár miatt egyre több) se lesz semmi - nagy veszteség a kleptokráciának, hiszen így nem tudnak miből lopni.