szerző / Szabó Attila

50 év Star Trek

» » írás

A Star Trek-et a valaha készült legjobban sikerült tévésorozatok között tartják számon, és ez nem véletlen: a maga idealista, optimista világnézetével a produkció magára vállalta, hogy a kor releváns kérdéseivel foglalkozzon. A sci-fi eszköztárát a legjobb értelemben kiaknázva elképzelt valóságokon keresztül hipotetikus társadalmi modelleket ütköztetett egymással.


Je suis Wumo?

» » írás

A Charlie Hebdo elleni merénylet (ahogy az azt követő összes párizsi támadás) több volt tragikus vérengzésnél: szimbolikus jelentőségű. Ott csapott le, ahol a nyugati világ egyszerre a legerősebb és a leggyengébb. Ez a támadás ugyanis pontosan a civilizációnk önreflexív attitűdjén vágott sebet.


Az Erő hetedik ébredése, avagy Folytassa Ábrahám!

» » írás

A film olyan pofátlan módon klónozta a IV. rész teljes cselekményét, hogy fájdalmas nézni. Gyakorlatilag nincs olyan jelenet, amit ne láttunk volna már az Új reményben, de bizonyos paneleket A Birodalom visszavágból és a Jedi visszatérből kapartak össze. Csak az ott még újnak és eredetinek hatott, sajátos látványvilággal. Szóval az alkotók úgy döntöttek, hogy nem vállalják be azt a kockázatot, amire Lucas anno hajlandónak bizonyult: valami új megalkotására.


Ilyenek voltunk, ilyenek lettünk

» » írás

De tény, hogy a modern világban a kardfogú tigris már a sárga csekk, a gyűjtögetés pedig bevásárlóközpontokban zajlik. Vagyis a dolgok megváltoztak, a maszkulin és feminin princípiumokat a technológia rohamos fejlődésének és a modern társadalmi berendezkedésnek köszönhetően már nem kell szigorúan nemi hovatartozáshoz kötni ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon.


A NaNe zaklatott világa

» » írás

A NaNe szemében minden férfi egy veszélyforrás és minden nő áldozat. Csakhogy nem a nemi hovatartozás fogja eldönteni, hogy kiből mi lesz. És mielőbb elkezdünk ezzel a ténnyel szembenézni, annál jobb eséllyel értjük meg a zaklatás természetét, és azt, hogy hogyan tudunk ellene fellépni vagy másokat megvédeni.


Szellem, kísértés, jelmez

» » írás

Nyilvánvaló, hogy ez az öngyarmatosítás egy identitás-vesztett állapotból ered: szeretnénk valakik lenni, szeretnénk ünnepelni, bulizni mi is, de nehezen találunk rá okot. Mondjuk például egy március 15-ei party is legfeljebb egy szélsőjobber körökben elképzelhető sírva-vigadás. És ha a hazai cucc nem elég trendi, nincs rajta mit szeretni, akkor felvesszük azokat a mintákat, amiket a hollywood-i álomgyár gondosan a tudatunkba plántált.


Isteni terápia

» » írás

De mi a helyzet a pszichológia egészének a kritikájával? Honnan tudjuk, hogy hol vannak a terápia korlátai? Honnan tudjuk, hogy egy terápia mikor hasznos és mikor destruktív? Nagyonis érvényes kérdések ezek és ma még nem lehet konkrét válaszokat kapni. Éppen ezért szolgálhat remek témának a filmművészetben.


Édenről keleten

» » írás

A társasházat (országot) válságban tartó erők ellen lehetne lázadni is. De mi nem lázadunk, mert a történelmünk azt tanította nekünk, hogy a kurucok-labancok-uramok-bátyámok-kádárok-tömegemberek országát nem lehet megváltoztatni, egyedül csak hátat lehet fordítani neki.


Magyar Ugar: ON

» » írás

Már egész kisgyerekkorunktól arra lettünk szocializálva, hogy keressük a csordából a gyengébbeket és azoknak a húsából lakmározzunk, különben a végén még minket szednek szanaszét. Ebben az országban az esendőség olyan dolog, ami egy csoporton belül iszonyú veszélyes. Hiszen az erősek csak a gyengék taposásán keresztül képesek megélni azt az elégedettséget, amit önmagukba nézve sohasem találnának meg.


A jótékony pszichopata szorong, szeret és tanul

» » írás

Egy megalomán, nárcisztikus, lélek nélküli entitás képes-e pusztítás és rombolás helyett hasznos tagja lenni a társadalomnak? Vajon itt és most találtunk egy olyan szerepet egy pszichopatának, amivel mindenki jól jár? Ő megkapja a hatalmat és a csodálatot, a rászorulók pedig a segítséget és a törődést? Létrejöhet-e a win-win szituáció?