oglašavanje

Hogyan lettem nőgyűlölő?

» » írás /    / 

 

Először azt hittem, hogy ez valami vicc, csakhogy egyre több ismerősöm szembesített a nőgyűlöletemmel. Bevallom, nagyon rosszul esett, ugyanis semmilyen csoportot nem gyűlölök - főleg nem a nőket, akiket kifejezetten szeretek. Azt hiszem, nőgyűlöletem alapjait akkor raktam le, amikor a feminista mozgalom jakubinus irányzatának híveivel, a genderistákkal kerültem nyilvános konfliktusba, akik több ízben sérelmezték az eredendő szexuális princípiumok letagadásával, a biológiai faktor elhazudásával és a nemek kényszeres eltörlésének tébolyával szemben kifejtett nézeteimet. Aligha tetszett nekik, hogy azt a nyelvi terrort, amellyel nőkből menstruátorokat próbálnak faragni, számos fórumon egy fasisztoid ideológia megnyilvánulásának minősítettem. A genderisták minden lehetséges eszközzel férfiakká változtatnák a nőket, de mert ez az általuk tagadott biológiai meghatározottság miatt kivitelezhetetlen, portfóliójukba a férfiak kasztrálását is beemelték. Az egykori forradalmi eszme, a feminizmus mára nyilvános pogrommá vált, ahol a női Saint-Justök és Robespierre-ek már ácsolják a guillotine-okat, hogy minden rendű és rangú pénisszel egyszer s mindenkorra leszámoljanak.

Talán ahhoz is köze lehet a széles körben vélelmezett nőgyűlöletemnek, hogy nem csak azt tartom családon belüli erőszaknak, ha egy férfi megveri a feleségét, de azt éppúgy, ha házastársa kegyetlen szavakkal vagy szeretetmegvonással bántalmaz akár férfit, akár nőt. Őszintén tisztelem a női nemet, de ahogy ismerek erőszakos és bántalmazó férfiakat, éppúgy ismerek erőszakos és bántalmazó nőket is. Azt tapasztalom, hogy a társadalmakat keresztül-kasul behálózó erőszak a családokban, a munkahelyeken vagy a parlamentekben nőktől és férfiaktól egyaránt származhat. Épp annyira tud fájni  a személyiség lágy részeibe vájt alázó szándékú félmondat, mint a konyhakés jól irányzott pengéje - ha férfi az elkövető, ha nő.

Persze az is lehet, hogy Katának van igaza: ő azt mondja, rossz úton járok - nem a fenti uszító gondolataimért került rám a skarlát betű, hanem mert megkérdőjeleztem olyan alapvető kulturális normákat, amelyek egy Igazi Férfi szemében szentek és sérthetetlenek. Kata szerint akkor léptem át a nőgyűlölet határát, amikor arra bujtogattam más férfiakat, hogy ne fizessék az éttermi számlákat meg a mozijegyeket, ne prostituálják a nőket utazásokkal, ékszerekkel és ruhákkal, mert ez ellehetetleníti a korrekt partnerségen alapuló kapcsolatot, és kurvákká zülleszti a nőket. A feminizmus hőskorának aktivistái a fentieket hallva még tapsoltak volna, Kata azonban úgy véli, hogy ezek egy keserű, cinikus és gonosz nőgyűlölő férfi nézetei, aki ezekben a romantikus gesztusokban, nem látja meg az Igaz Szerelmet. Nos, ha egy Férfi ezektől az Igazi, és egy Szerelem ezektől Igaz, akkor az én nőgyűlöletemre biztosan nincs mentség.

 

forrás: metropol

TrollParádé:

comments powered by Disqus