oglašavanje

A homokba dugott fej kétes dicsősége

» » írás /    / 

 

Kritikusként naponta szembesülök azzal a közkeletű házmester-bölcsességgel, amely szerint nem érdemes erről vagy arról a műsorról pofázni, egyszerűen csak nem kell nézni, és a probléma meg is van oldva. Nem elsősorban az a fájdalmas ebben az érvelésben, hogy kétségbe vonja a médiakritika tevékenységének létjogosultságát, hanem az az arrogáns önelégültség, amelynek kíséretében ezt a világraszóló butaságot rendszeresen az arcomba kapom. A megszólalók ilyenkor úgy érzik, hogy valami kurva okosat mondtak, amire nincs ütőkártya a pakliban. Szerencsére fejlesztő pedagógusi végzettséggel is rendelkezem, igyekszem hát az alábbiakban feltárni ennek a széles körben elismert ostobaságnak a forrását.

 

Magyarországon a Kádár-rendszer és az azóta eltelt negyedszázad egyaránt kizárólag egyéni érdekérvényesítésre szoktatta az embereket, akik ma már szinte egyáltalán nem is képesek közösségben gondolkodni: az ő személyük áll az Univerzum fókuszában, az ő viszonylatukban létezik a valóság, ha tehát ők nem nézik ezt vagy azt - hisz sok eszük van, így tudják, hogy nem kell nézni -, akkor az nincs. Képtelenek felfogni, hogy társadalomban élnek, így a kulturális hatások közvetve is formálják vagy deformálják az életüket és a sorsukat. A szolidaritás hiánya, az önzés, az „aki hülye, haljon meg” alávaló és korrupt imperatívusza olyan vezérlő erőként uralja a magyarok tudatát, hogy annak árnyékában sokszor alapvető összefüggéseket sem tudnak felismerni.

 

„Borzalmas volt a második világháború - miért beszélünk hát róla? Miért kell beengedni az életünkbe Hitlert és Sztálint, ezt a két negatív embert? Miért van szó a globális felmelegedésről? Egyszerű rá a megoldás: nem kell mérni a bolygó átlaghőmérsékletét - mennyivel jobb életünk lesz!” Ezt az univerzális megfejtést, a „ha nem tudom, nem fáj” bölcsességét vallja meg világmegváltó szózat gyanánt újra meg újra a kommentfalak és a fórumok népe.

 

Csakhogy a kipufogógáz akkor is rombolja az ember életének minőségét, ha az betonba dugja a fejét. Senkinek az utódját nem védi meg se a tengerszint emelkedésétől, se a bolygó elsivatagosodásától az, ha most nagyon pozitív, és köp a környezetvédelemre. A kertek alatt ólálkodó Hitlerekkel és Sztálinokkal szemben is egyedül az jelent biztonságot, ha ismerjük a történelmet, ha képesek vagyunk analógiák mentén gondolkodni, és nem csak az ember lényét átható fénnyel, de a benne rejlő sötétséggel is számolunk.

 

A média a modern ember gondolkodásának és világának legfőbb formálója. Ha az oktatás közügy, akkor a médiakritika legalább annyira az. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a világ élhetetlen, hogy áttaposnak rajtunk vagy másokon, hogy a fogyasztás, a rövid távú kielégülés vágya a kocsmában és a szavazófülkében is felülír minden józanságot, akkor ezek mögött minden esetben felismerhető a tudatipar felelőssége. Bármilyen kilátástalannak tűnő munka, mégis egyedül a kritikai magatartás, a konfrontáció, a talmi és hazug működés mindennapos leleplezése eredményezhet részsikereket. A legtöbb, ami elérhető, hogy egyre több olyan ember lesz az országban, aki a tévékészülékével együtt azt a bicskanyitogató félértelmiségi attitűdöt is kihányja az ablakon, amely szerint őt ugyan nem érdekli, hogy a cégek meg a pártok mivel mérgezik a magyar társadalmat.

TrollParádé:

comments powered by Disqus