oglašavanje

Nemzeti aranyláz: versenysport és politika

» » írás /    / 

 

Rákosi uralma idején a politika alkut kötött az élsporttal: „mindent megkaptok, ami csak kell, és félrenézünk, ha esetleg elkövettek kisebb-nagyobb stikliket, ennek fejében ti a rátok bízott gyerekekből bármi áron olimpiai érmeket facsartok”. A hazai bolsevizmus, amely a kezdetektől legitimációs válsággal küzdött - hiszen a Marx által vizionált munkásparadicsom és a komlói lakótelep nyomorúsága közt súlyos ellentmondás feszült -, mind az olimpiai játékokban, mind a labdarúgásban az önigazolás és a propaganda lehetőségét látta - épp ahogy a románok, a keletnémetek vagy maga a Szovjetunió.

A hidegháború számunkra keserű realitása az volt, hogy míg a keleti blokk országai az egy főre jutó olimpiai aranyérmek számában nagy fölénnyel győzték le a „hanyatló és Coca-Cola-mámorban fuldokló” nyugatot, addig életszínvonal, népegészségügyi mutatók, kulturális vagy technológiai teljesítmény terén súlyos lemaradásba került. Legkésőbb az államszocializmus 1989-es bukásának pillanatában ki kellett volna mondani, hogy a versenysportba fektetett pénz és az olimpiai aranyérmek nemhogy nem termelnek társadalmi hasznot, de a lelkekben hamis önképet és biztonságérzetet konzerválnak. Ezt felismerve már a harmadik magyar köztársaság hajnalán át kellett volna világítani az élsport világát, felszámolni a tömeges doppingot, feltárni a visszaéléseket és bántalmazásokat, a szovjet típusú szemlélet helyébe pedig egy tömegsport-alapú, nem aranyérmeket, hanem egészséges polgárokat kitermelő modellt állítani - sokkal kevesebb élsportolóval, sokkal kevesebb aranyéremmel, viszont sokkal több, szabadidejében mozgó fiatallal és öreggel.

Észszerű döntés lett volna. Az új hatalmi elit pártjai azonban úgy határoztak, hogy tovább működtetik Rákosi és Kádár örökségét. A négyévenkénti választások világában még inkább felértékelődött az olimpiai bajnokokkal készült közös fotó, meg a hálás nyilatkozatok, hogy soha nem sikerült volna a fényes győzelem, ha nincs ez vagy az a sportért rajongó, nagyszerű miniszter. A sikersportágakat megszállták a politikai komisszárok, a sportolók előtt pedig megnyílt a politikai pálya. Az élsport így lett tettestárs az elmúlt huszonöt év bűneiben.

TrollParádé:

comments powered by Disqus