oglašavanje

Hollywood: harcban a kvótákért és a ráncok ellen

» » írás /    / 

 

Az idei Oscar-díjkiosztó slágerbotránya a Filmakadémia rasszizmusa volt. A rossz ízlésükről messze földön híres hollywoodi stúdiókra kritikák össztüze zúdult - az Akadémia tagjainak és a végső győzelemre esélyes filmek stábjainak etnikai összetétele egyaránt mérlegre került, és feketén-fehéren kiderült, hogy a feketék a fehérekkel szemben alulreprezentáltak: kevés az afroamerikai színész, forgatókönyvíró és rendező. A világot kvótákra szabdalni vágyó jogvédők versenyt sírtak: hiába nyert két éve három Oscart a Tizenkét év rabszolgaság, a rabszolgaság továbbra sem ért véget.

Nem titok, hogy Hollywood globális fogyasztásra gyártja termékeit, melyekkel az amerikai és az európai fehér középosztály tagjait kívánja elsősorban a mozikba csalni - persze nem azért, mert rasszista, hanem mert kapzsi: úgy kalkulál, hogy a jegyre leginkább a fehér középosztálynak van pénze. Ha nem fehér hősöket gyártanának le a fehér tömegek részére, akkor is jobb üzlet volna ázsiai színészekkel hódítani meg a távol-keletet, még több latinnal a stáblistán dél felé fordulni, vagy muzulmán ikonokat kitermelni a másfél milliárdos iszlám világnak, mint afroamerikaiakat foglalkoztatva demonstrálni, hogy a rasszizmus korának márpedig vége. Hollywoodban jelenleg nem csak a fehérek, de a feketék is jelentősen felülreprezentáltak: az indián őslakosok vagy a mindig terroristát játszó arab színészek százszor több joggal verhetnék az asztalt, ahogy az ázsiaiak is, akiknek rendszerint be kell érniük pár harcművésszel meg manga-lánnyal a stáblista vége felé. A feketéket sújtó rasszizmus gyanúja már csak azért is különös, mert a kvótát sürgető hangok nyomban elhallgatnak, amikor a zenei díjkiosztókon nagyrészt fekete énekesek és dalszerzők söprik be az elismerést.

Ha Hollywood rasszizmusáról esik szó, arról, amit a globális tömegkultúra értéktelenségéért és ízléstelenségéért felelős filmes elit nem tolerál, akkor nálam az indiánokat, az arabokat meg a sárgákat is megelőzik az idős emberek, elsősorban pedig az idős nők. Hollywoodban az öregségnek szemernyi kultúrája sincs, idős asszonynak lenni pedig mindennél nagyobb szégyen: ha egy nő hatvan, legfeljebb negyvennek szabad kinéznie, annak pedig esélye sincs megkapni egy harmincöt éves, háromgyermekes anya szerepét, aki többnek látszik huszonötnél. Hollywood álomgyárai nem kommunikálnak az öregekkel, nem forgatnak filmet azokról, akiknek a létezéséről ha tehetnék, tudomást sem vennének - legfeljebb ha az idős karakter rákbeteg lesz, és távozása az élők sorából kellően nyálas-ragacsos külsőségek közt mutatható be. Hollywood defektusa nem a rasszizmus, hanem a fiatalság és a fiatalos szépség mindent háttérbe taszító fétise, legfőbb bűne, hogy az embereket - és főleg a nőket - nem engedi méltósággal megöregedni.

Hogy ez ellen miért nem emeli fel senki a szavát? Mert jogfosztott, elnyomott feketének lenni, és eközben obszcén mértékű luxusban élni szexi: ez maga a hip-hop életérzés. Elöregedett, senkinek nem kellő egykori szexszimbólumnak lenni azonban cseppet sem szexi - ez a harc senkit nem érdekel, aki ezt a zászlót felemeli, az azt üzeni, hogy vesztes. Akinek az őseit elhurcolták a fehérek, annak kvóta jár, akit legyőztek a ráncok, annak mellőzöttség és szégyen.

TrollParádé:

comments powered by Disqus