Mesterséges intelligenciával működő disztópiát építünk egyetlen kattintással – mondja ZeynepTufekci techno-szociológus.
De gondoljuk csak bele, hogy mi lesz akkor, amikor nemcsak a játéktér, hanem a játékban szereplő döntéshelyzetek variabilitása és komplexitása is kitágul. Olyan alkotások születhetnek, amik korunk legjobb művészeti alkotásainál erőteljesebben és személyesebben lesznek képesek a reflexióra és az értékközvetítésre.
Márpedig az atya úgy keni el a felelősséget, mint kisgyerek a taknyot, jóízűen és felhőtlenül. Ez a felelősség pedig elsősorban a miénk lenne és azt a célt szolgálná, hogy időnként önvizsgálatot tartsunk, ismerjük fel, ha hibázunk és próbáljunk fejlődni. Ezt a természetes emberi késztetést, a jobbá válás igényét veszik el tőlünk, amikor cinikusan tagadják a probléma súlyosságát.
A normális emberek különböző okokból tartják fenn a szoros szemkontaktust másokkal, azonban a pszichopata fixírozó tekintete valójában az önös vágykielégítés szándékára utal, és inkább a hatalomgyakorlás, semmint a puszta érdeklődés vagy az empatikus törődés jele.
Az Oscar sokkal inkább a legerősebben lobbizó filmstúdiók jussa. Reklámkampányok reklámkampányokkal versenyeznek, az egész nem több egy stílusosan képmutató majomparádénál.
Ám azzal, hogy végső elkeseredettségükben eme „értelmiségiek” újra elővették a legalattomosabb érvet, az antiszemita aduászt, azzal végérvényesen átlépték az objektivitás vörös vonalát. Bárcsak valaki elmagyarázná eme díszpéldányoknak, hogy miként jelenthetne már egy olyan vezető politikus veszedelmet a zsidóságra, akinek a legszűkebb körében nem egy zsidó honfitársunk is munkálkodik.
Juhász Péter egy csomó fontos és értékes dolgot megjelenít a közéletben. Például ő Gyurcsány mellett az egyetlen ellenzéki szereplő, aki valóban érti és élvezi a média működését, színpadra termett, és képes átütni a közöny falát.
Gúny méltán ostorozhatja a teljes ellenzéket, ám most nem a felelősség terhét kellene méricskélni, hanem felocsúdni a lélekmardosó kábulatból, és reményt adni nekünk, azoknak, akiket csak kormányozni akar Orbán Viktor, nem szolgálni.
Kedves nép, tüntetni nem a parlamenti pozícióit most is megőrző ellenzék győzelméért kéne, hanem a 89 óta illegitim parlament feloszlatásáért és a máig elmaradt alkotmányozó nemzetgyűlés megtartásáért. Tiszta lappal. Az ügynökakták nyilvánosságra hozásával kiderülne végre, hogy a semmilyen közjogi felhatalmazással sem rendelkező "ellenzéki kerekasztalnál" 89-ben valójában kik döntöttek a nép helyett arról, hogy milyen parlament legyen. Nem Soros-listát...
Az ország újfent három részre szakadt, legalábbis a vélemények vérpatakos rónaságain. Az egyik kompánia bősz mocskolódások közepette törekszik megtartani uradalmát, a másik társaság néhol heves, máshol visszafogottabb, de fortyogó zúgolódásával igyekszik túlharsogni a regnáló erőt kiszolgáló médialakájok őrjöngő zajszennyét.
Az EU békerendszerének szétesésével ugyan mi óvná meg ettől a már most széthúzó és egymással egyre inkább konfliktusba kerülő nemzetállamokat? Rosszabb forgatókönyvet pedig nyilván elképzelni sem lehet – ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bármilyen olyan lépést tegyünk, amely a békés uniós együttműködés szétveréséhez vezethet.
A hazai gazdaságba jutó EU-s támogatások valójában olyan hatással járnak, mint egy nyersanyaglelőhely felfedezése, hiszen minden erőfeszítés nélkül hirtelen nagy mennyiségű vagyon kezd beáramlani/képződni. Az EU-támogatás a mi olajunk.
A legdurvább, hogy ezt olyan politikusok állítják, akik egy olyan időszakban irányíthatják az országot, amikor csak és kizárólag az EU-s pénzeknek köszönhetően van érzékelhető növekedés, és anélkül évek óta nulla közeli haldoklásban lenne a gazdaság.
Ez a végső stádiuma a venezuelai állam összeomlásának: nincs hús, nincs liszt, nincs vécépapír, nincs gyógyszer, nincs áram, 700% infláció, utcai fosztogatások és nyílt erőszak, gyilkosságok, az emberek élelmiszer híján kutyákra, macskákra, madarakra és bármire vadásznak, amit meg lehet enni. Caracasban 2015-ben 119 gyilkosság jutott 100 ezer emberre.
A szesztilalom különösen jót tett a városnak, politika és maffia karöltve dolgozott azon, hogy sose apadjon el a szeszforrás, de annak megszűntével, a világháború gyakorlatozó katonáinak elszállásolását leszámítva lassú leszállóágra került Atlantic City. Az első demokrata vezetéssel együtt eljött a legalizált szerencsejáték is Atlantic Citybe a hetvenes évek közepén, és a nagyjábóli megtisztulás is.
téma
