oglašavanje

Az osztály nélküli társadalom kora

» » írás /    / 

 

A szilveszteri énvesztéses rituálé népszerű forgatókönyvét részben a párizsi lokálok harisnyás táncosnői közt tivornyázó bohém aranyifjak írták a huszadik század hajnalán, részben az alsónadrágban és cupákfoltos atlétában a televízió előtt pálinkázó proletárok tömegei mondták tollba. A legveszettebb kapitalizmus és a legromlottabb szocializmus törvénytelen gyermeke évről-évre meglátogat bennünket délutáni konfettiesővel, esti petárdázással, éjféli koccintással és hajnali detoxikálással. A szilveszter egy modern passiójáték, melyben Jézus szenvedéstörténete helyett civilizációnk kiüresedését visszük színre, ki házibuliban, ki a nyílt utcán, ki szórakozóhelyen, ki a tévé előtt magányosan szorongva.

 

A legleleplezőbb pillanat az éjféli pezsgős koccintás - itt érhetjük leginkább tetten minden rendszerkritika reménytelenségét. Azt, hogy hiábavaló bármilyen lázadási kísérlet vagy józan belátás, mert ez a falánk kapitalizmus - ami lassan elfogyasztja az évszakokat, a jégsapkákat, az őserdőket, a kultúrát, a gyermekeinket és a személyes tereinket - valójában reformálhatatlan. Nem azért, mert nincsenek alternatívák - ugyanis vannak. Még nem volna késő radikálisan szembefordulni az olajalapú gazdasággal, a polgárok bevonásával demokratizálni a közéletet, megregulázni vagy felszeletelni a multinacionális részvénytársaságokat, átláthatóvá tenni a működésüket.

 

A múlt század elején, amikor az újgazdag tőkés osztály már együtt pezsgőzött a tradicionális arisztokráciával, a munkásnegyedekben Marx írásairól vitatkoztak és esti iskolákat szerveztek - a proletariátus arra készült, hogy alternatívát kínáljon a világnak. Az új évszázad elején a nyugati társadalmakban nem található olyan bázis, amelyen bármiféle ellenállás megszerveződhet. Ma mindenki burzsoá. Elérkezett az osztály nélküli társadalom kora, ahol a tőkés a nap tizenhat órájában zsákmányolja ki magát, s ahol a proletár a megtermelt osztalékból rá eső részért tartja a markát, hiszen most akciós a nagy képernyős tévé meg az egzotikus nyaralás. Vannak persze gazdagabb és szegényebb burzsoák, viszont a huszonegyedik században már mindegyikük úgy akar gondolni magára, mint az uralkodó osztály egy tagjára. Legyen bármekkora vesztes, és legyen bármilyen esélytelen, hogy neki valaha is nyugdíja vagy az unokájának belélegezhető levegője legyen, ő felhőtlen élvezettel tölti a pezsgőt a kristálypohárba. Csakhogy annak a rendszernek, ahol mindenki kezében kristálypohár van, nincs ellenzéke és nincs alternatívája - a helyzet ezért kilátástalan. A modern élet egy nagy, közös árulás - s a Júdás-pénzből mindenki kéri a részét.

TrollParádé:

comments powered by Disqus