oglašavanje

Az Erő hetedik ébredése, avagy Folytassa Ábrahám!

» » írás /    / 

FIGYELEM! Az alábbi írás nyomokban a Star Wars: Az ébredő erő spolier-eit tartalmazza!

 

 

"Mindez megtörtént már egyszer, és mindez megtörténik újra.”

 

(Battlestar Galactica)

 

Újabban Hollywood a régi, méltán népszerű film franchise-aihoz olyan újabb folytatásokat gyárt, amik a már korábban elkészített, de a kritikailag nehezen vállalható részeit a franchise-nak figyelmen kívül hagyja. Ezzel próbálkozott idén nyáron a Terminator Genisys, valamint a Jurassic World (és valami ilyesmire készülnek az Alien 5-tel is). Az elképzelés az, hogy a filmek kizárólag az adott franchise kultusz státuszba emelkedett részeihez kötődnek úgy, hogy az eredeti koncepciót felhasználva egy modernebb, hajmeresztőbb, szexibb produkciót prezentálnak. Így az adott folytatás nem reboot-olja a filmeket, de remake-eli azokat a paneleket, amiktől az eredeti alkotások annyira jók voltak.

 

Talán nem lep meg senkit, hogy ezek a kísérletek eddig ha gazdaságilag nem is, de kritikailag nagyon megbuktak. A Terminator Genisys a maga kusza, értelmetlen forgatókönyvével és pocsék színészi alakításaival (milyen film az, amelyikben Schwarzenegger hozza legjobban a szerepet?) gyakorlatilag a filmművészet arcul köpése. A Jurassic World pedig közelebb áll egy paródiához, mint ahhoz a vérbő, sci fi kalandfilmhez, ami lenni szeretett volna (az ugye megvan, amikor a hősnő a tűsarkú cipőjében végigszambázza az őslények vad szigetét, és aztán rövidtáv futásban megveri a T-rexet, hogy rászabadítsa a mutáns-óriás dinóra, arra, amelyik szín és hőváltó képességével egy sikeres börtönszökést hajt végre, majd rejtőzködő képességét kihasználva aprítja a gépfegyveres kommandósokat, akik szeretnék őt és a többi szauruszt felhasználni katonai célokra, de aztán végül a T-rex és a velociraptorok, meg valami tengeri szörny közös erővel legyakják, és utána a T-rex és a velociraptorok érzelmesen összenéznek, bólintanak, aztán hátat fordítanak egymásnak, beleszaladnak napfénybe és főcímzene?).

 

De miért kellett ezeknek a filmeknek ennyire rossznak lenniük? Az ember azt gondolná, hogy a franchise keretei bőséges kreatív lehetőséget rejtenek magukban, és mivel befutott brendekről van szó, ezért a zsíros bevétel is garantált, tehát nem kell a stúdióknak visszafogniuk a költségvetést - minden megvan ahhoz, hogy valami igényes, szórakoztató film kerüljön a mozikba. Legalábbis ezt várnánk. Aztán jön a pofára esés. Ennek pedig az oka az, hogy a filmgyártás nem egy eredeti, kreatív ötlettel indul neki a produkciónak, vagyis a művészi kifejezés igénye nem szerves része a folyamatnak. A folyamat fő és jóformán egyetlen mozgatórugója a producerek pénzéhsége, akik a forgatókönyvet nem megszerezték, hanem megrendelték. Nem a kreativitásé a főszerep, hanem az üzleté: a producerek iparilag fröccsöntik azokat a forgatókönyveket, amelyekből kiváló filmelőzeteseket lehet összevágni, halmozzák a látványorgiát, és úgy gyúrják az ezerszer ellőtt kliséket, hogy a legkisebb rizikót is mellőzzék.

 

És most itt van nekünk a Star Wars hetedik része. Az a film, ami már akkor gigászi bevételt termelt, amikor még be sem mutatták. És adott a kérdés: vajon sikerült a Disney-nek az eredeti trilógiához méltó folytatást alkotni vagy leírhatjuk egy gyenge folytatásként, akárcsak a Jurassic World-öt?

 

Nos, a Star Wars-ba belevágnia a Disney-nek mindenképpen komoly kihívás volt. Talán minden idők legnépszerűbb "modern" eposzáról beszélünk, amikor az eredeti trilógiáról van szó. És amikor George Lucas egymaga nekilendült az előzménytrilógiának, az olyan általános csalódottságot és felháborodottságot eredményezett, hogy azt a moziközönség azóta se heverte ki.

 

Ó, az Első rész traumája... Az a film annyira parádésan csapnivaló volt, hogy ezt az emberek elsőre föl sem fogták. Annyira mindenki jónak akarta látni, annyira szürreális volt az élmény, hogy a Star Wars rossz is lehet, hogy sokan a tagadásba menekültek és teljes mellszélességgel kiálltak a Baljós árnyak mellett. Sok idő eltelt, mire mindenki beismerte: a film legtöbb jelenete nevetséges értelmetlenségbe fullad.

 

Ezért a hetedik rész beharangozásától egészen a bemutatóig az izgalom mellett a feszültség is óriási volt: gyakorlatilag mindenki összeszorított farpofával várta, hogy Az ébredő erő egy Baljós árnyak méretű kudarc, vagy pedig egy Star Wars-hoz méltó alkotás lesz-e.

 

A Disney rendezőnek J. J. Abrams-et választotta, aki minden bizonnyal az általa rendezett új Star Trek filmekkel kvalifikált a pozícióra. És nem véletlenül: a csávó Steven Spielberg-től ellesett minden trükköt, ami a közönség moziba csalogatásához kell. De ami hiányzik belőle az a művészi igény, hogy a film megtekintése után a néző ne csak a 3D-s szemüveget vigye haza, hanem gondolatokkal is gazdagodjon. Ugyanis a Star Trek-es alkotásai alapján ilyen ambícióról az úriember nem nagyon tett tanúbizonyságot. J. J. egy magas hozamú, biztonságos üzleti befektetés. Egy igazi üzletember, aki úgy prostituálja a munkáit, hogy azokat a nézőközönség legszélesebb rétegeivel "közösüljenek". Minden igényt kiszolgál, és olyan önfeledten, hogy mindenki megbocsátja neki azt, hogy a filmjeinek se karaktere, se utólag felidézhető cselekménye nincs. De mindez nem érdekes mindaddig, amíg a mozipénztáraknál folyamatosan cseng a kassza.

 

A Star Wars VII-edik részébe a Mester nyilvánvalóan beleadott apait-anyait: talán ez lesz pályafutásának a csúcsa. Csak az a baj, hogy ez a csúcs meglehetősen alacsonyan van: ugyanis a film olyan pofátlan módon klónozta a IV. rész teljes cselekményét, hogy fájdalmas nézni. Gyakorlatilag nincs olyan jelenet, amit ne láttunk volna már az Új reményben, de bizonyos paneleket A Birodalom visszavágból és a Jedi visszatérből kapartak össze. Csak az ott még újnak és eredetinek hatott, sajátos látványvilággal. Szóval az alkotók úgy döntöttek, hogy nem vállalják be azt a kockázatot, amire Lucas anno hajlandónak bizonyult: valami új megalkotására.

 

Inkább mély-merítéssel visszanyúltak a régi koncepcióhoz: új arcok, akik a régi karakterek újragondolásai, csak kevésbé érthető motivációval. Régi arcok, akiknek az előző trilógiában végbement karakterfejlődését gyakorlatilag lenulláztak, és visszadobtak őket a kiindulási pontba: Han Solo csempészkedik, Leia hercegnő a lázadók/ellenállók vezére, stb. Aztán adott egy fémmaszkos fő gonosz, akiben folyamatosan küzd a sötét oldal az erő fényes oldalával, és van egy csúnya arcú sith mestere... És van még Yoda-kópia, sivatagi droidfutam, droidban elrejtett információ, Halálcsillag 3, fogolyszöktetés, fölösleges is minden azonosságot fölsorolni.

 

Nehezen hittem volna, de az egyetlen dolog amire ez a film késztetett, az volt, hogy kicsit fölértékeljem George Lucas munkásságát: minden "bűne" ellenére az eredeti trilógiát ő álmodta meg és gondozta. És tény, hogy az előzménytrilógia nem muzsikált szépen, de legalább új dallamokat keresett (és néha még talált is). És amit tényleg becsülni tudtam benne az az volt, hogy ilyen sokáig elzárkózott a Jedi visszatér folytatásától. És miután eladta a franchise-t és meglátta, hogy milyen irányt vesz a project, szakított az egésszel. Talán nem értette, hogy miért kell egy olyan filmet leforgatni, amit ő már a '70-es években elkésztett...

 

A kritikusok viszont ünnepelnek: J. J. megadta a népnek az élményt, hogy a Star Wars jobb is tud lenni, mint a félresikerült előzménytrilógia. Viszont tagadhatatlan, hogy mindezt az egyik legsikeresebb film újrafeldolgozásával érte el. Vagyis csalt, én pedig becsapva érzem magam. Ugyanis a Star Wars világa már jócskán bizonyította, hogy több van benne, mint az eredeti trilógia cselekménye. A lehetőségek végtelenek, de egyelőre úgy tűnik, hogy a Disney töketlen hozzáállása ködbe burkolja az űreposz sorsát...

 

De itt a sokadik új remény: jön a VIII-ik rész, amit Rian Johnson fog rendezni. És a IX-ik részben őt követi majd Colin Trevorrow, akinek nem mást köszönhetünk, mint a Jurassic World-öt... Egy kis zavart érzek az Erőben...

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus