oglašavanje

A NaNe zaklatott világa

» » írás /    / 

A nők szexuális zaklatása (vagy bántalmazása) kétségtelenül egy olyan téma, ami érzelmileg minden humánus embert felkavar. Nehéz a szinte automatikusan feltörő, meglehetősen erőteljes érzelmi impulzust félretenni. És sokan nem is teszik félre, hanem epét hányva ordítják, hogy az erőszakoskodót azon nyomban fel kell akasztani, de csak miután kasztrálták és minden végtagját lenyesték. Értem ezt most úgy, hogy nem konkrét esetről beszélünk, hanem csak nagy általánosságban merül fel a zaklatás, mint társadalmi probléma.

 

Ezek az indulatok érthetőek, mert ezeken keresztül próbáljuk kompenzálni azt a barbár primitív terrort, ami ilyenkor mindenki fejében lejátszódik (mert hát mindenki arra a legrosszabbra gondol, amit éppen el tud képzelni). De azt is lássuk, hogy amikor ezeket az erős érzelmi pillanatokat éljük át, akkor a racionalitásunk kikapcsol, és sokkal nyitottabbak leszünk őrült szélsőségekre (amikor felmerül a halálbüntetés) vagy kétes ideológiák befogadására. Például az amerikai állam régen „oktatófilmet” sugárzott a pedofíliáról és ezekben következetesen összemosták a pedofiliát a homoszexualitással. Így próbáltak megalapozni egy kellően buzi-gyűlölő társadalmat.

 

Egy bizonyos kurzus pedig a következő receptet alkalmazza: pár erős példa a szexuális zaklatásról és máris jobb eséllyel állnak be az emberek a feminizmus mögé. A NaNe egyesület a honlapját ennek a manipulációs technikának próbálja alárendelni. De szerencsénkre az igyekezete olyannyira túlbuzgó, hogy a dolog szatirikus komédiába csap át.

 

Nézzünk csak meg egy olyan esettanulmányt az említett honlapról, ami a munkahelyi zaklatással foglalkozik:

 

Az osztályvezetőnknek az volt a szokása, hogy amikor odajött hozzám, hogy valami munkát kiadjon, mindig rendkívül közel állt. Általában ilyenkor átkarolta a vállamat, amit még valahogy elviseltem, bár nem volt kellemes. Olyan volt, mintha birtokolni akarna, és egyúttal valahogy atyáskodni is felettem. És a bizalmaskodás is zavart. Aztán egyszer csak rászokott arra, hogy már nem átkarolt, hanem beszéd közben a fenekemre tette a kezét. Nagyon kellemetlen volt, egyáltalán nem tudtam figyelni arra, amit mondott, teljesen lekötött, hogy most mit tegyek.

Van itt valami, ami nagyon zavar: miért van az, hogy a feminista propaganda előszeretettel mutatja a nőket szerencsétlen infantiliseknek? Aligha hiszem, hogy egy átlagos nő a helyzetre a következőképpen reagálna:

 

Próbáltam köhécselni, csúnyán nézni, de ő csak mosolygott, mintha a világ legtermészetesebb dolga történne. Ezt nem csak velem csinálta, hanem szinte minden közeli kolleganőnkkel is.

 Ekkor merül fel először a gyanú az olvasóban, hogy a főnök valójában gyerekeket dolgoztat illegálisan.

 

Volt a cégnél valami asszertivitás-tréning, amin mindannyian részt vettünk...

 

Tehát a cég törődik annyira az alkalmazottaival, hogy képzések keretében a szakmai fejlődésüket biztosítsa, de annyira már nem, hogy egy nyíltan támadó taperolótól megmentse őket.

 

...és onnan kaptuk az ötletet. Megbeszéltük, hogy egyik reggel az egész osztály összes női dolgozója fél órával korábban jön be, és kitalálunk valamit. Valaki felvetette, hogy egyszerűen vegyük le a kezét a fenekünkről egy határozott mozdulattal.

 

Zseniális megoldás. Mondjuk a feljelentés is jó ötlet lehetett volna, de hát nyilván a bíróság is tele van zsarnok férfiakkal, akik úgyse ítélnének el senkit a maguk fajtájából.

Elkezdtük gyakorolni. Egyáltalán nem ment olyan könnyen, mint hangzik, igaz, közben rengeteget nevettünk.

Hiába, ami vicces, az vicces...

 

Arra jutottunk, hogy a leghatásosabb, ha jól megragadjuk a kezet, és szinte ledobjuk, vagy lerántjuk magunkról, miközben mi is úgy csinálunk, mintha a világ legtermészetesebb dolga történne. Ekkor már nem volt szabad nevetni, mert az elvette a dolog súlyát. Mire a főnök bejött, már mindenkinek a kezében volt a mozdulat, csak az alkalomra "vártunk". Aznap mindenki, akinek megfogta a fenekét, a derekát vagy átkarolta a vállát, ezzel a mozdulattal válaszolt, de nem szóltunk semmit. Egy idő után behívott a szobájába. Elég zavarban volt, és megkérdezte, hogy van-e valami baj. Furcsa volt, hogy nem érti, de gondoltam, akkor elmondom szóban is. Mondtam, igen, van. Azt akarjuk, hogy soha többé ne nyúljon hozzánk, és ezzel kijöttem a szobájából. Soha többé nem nyúlt hozzánk.

 

Nyilván nem érthette meg a helyzetet a főnök, mert egy olyan világban él, amelyikben ő bármikor hozzányúlhat a női beosztottjai akármelyik testrészéhez. Egy olyan világban, ami alapvetően elnyomókból (férfiakból) és elnyomottakból (nőkből) áll. Az ilyen dolgok nem rendkívüliek, főleg a hímektől hemzsegő cégeknél nem, hiszen ez a dolgok rendje... Csak az a baj, hogy Magyarországon nincs ilyen világ. Nincs olyan hely, ahol a zaklatás nem ügy, vagy ahol a férfiak nem is értik, hogy miért ne fogdoshatnák bárkinek bármijét.

 

Miközben a való élet telis tele van aljasabbnál aljasabb szexuális zaklatásokkal! De a NaNe (egy olyan szervezet, ami elvileg a nők elleni erőszak kivédésére specializálódott) esete olyan szinten nem tart kapcsolatot a valósággal, hogy azt a benyomást kelti, hogy a tagok még csak hallomásból sem tudják, hogy hogyan zajlik egy ilyen történet. Ugyanis az elkövető aligha nyíltan támad, sokkal inkább elszigeteli és zsarolja az áldozatát.

 

Ráadásul a NaNe természetesnek veszi, hogy zaklatást csak férfiak követnek el nők ellen, miközben statisztikai tény, hogy ilyen eset fordítva is megtörténik. És ha a realitás talaján maradunk, akkor máris felmerül a kérdés, hogy akkor most a férfiak által elkövetett szexuális zaklatás ellen kell-e kiállni, vagy a szexuális zaklatás, mint társadalmi probléma ellen? Tényleg nemekre kell ezt felosztani?

 

Miközben érezzük, hogy a helyes válasz az hogy nem, a NaNe továbbra is inkább vetít egy olyan valóságot, amivel megalapozhatja a létjogosultságát a végtelenségig elkorcsosult, szélsőbalos ideológiáinak. A NaNe szemében minden férfi egy veszélyforrás és minden nő áldozat. Csakhogy nem a nemi hovatartozás fogja eldönteni, hogy kiből mi lesz. És mielőbb elkezdünk ezzel a ténnyel szembenézni, annál jobb eséllyel értjük meg a zaklatás természetét, és azt, hogy hogyan tudunk ellene fellépni vagy másokat megvédeni.

 

 

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus