oglašavanje

A kultúrkonkvisztádor tündöklése

» » írás /    / 


Nehéz lett volna a magyar kultúrának keservesebb pillanatát elképzelni, mint amikor Andrew G. Vajna lett a hazai filmgyártás mindenható ura. A már sok-sok éve parkolópályára sodródott producer fénykorában sem a művészi igényességéről volt híres, hanem arról, hogy nála van a széf kulcsa meg egy csomó pénzes bankár telefonszáma. Ennek fényében volt igazán fájdalmas látni, hogy a miniszterelnök olyan állást bíz rá, amelynek a betöltéséhez egyedül pénzre nincs szükség, hiszen arról az adófizetők gondoskodnak, ízlésre annál inkább volna, ami viszont Andynek köztudottan nem erőssége.

Aztán hamar kiderült, hogy messze még a gödör alja. Andy fiatal, szépséges és luxusimádó zsákmánya nyilvánosan büszkélkedett azzal, hogy férje gyakran kéri ki a tanácsát, melyik forgatókönyv volna érdemes a megvalósításra. Sőt, ötleteket vár, hogy mivel lehetne esetleg feldobni, érdekesebbé tenni azokat a szkripteket, melyekben a szerzők kemény írói munkával megkonstruált víziója nyugszik. Önmagában szemérmetlenség a nejed ízlését érvényesíteni olyan alkotók művei kapcsán, akik nem ritkán évtizedek erőfeszítését teszik fel egy-egy vízióra, az viszont már a nehézsúlyú gátlástalanság minősített esete, ha eközben a feleséged valamennyi megnyilvánulásából hiányzik mind a valóság ismerete, mind pedig a kultúra.


Miféle ötlettel dobhat fel egy forgatókönyvet az, aki szerint Valentin-napon a gyémánt minden nőt megillet? Mit tudhat egy ilyen ember a hétköznapokról? Mit lehet képes felfogni egy filmből, ami nem egy romantikus komédia Adam Sandlerrel és Jennifer Anistonnal a főszerepben? Elképzelem, amint Vajna Tímea Fábri Zoltánhoz lép, és azt mondja, hogy nem rossz filmterv ez a Hannibál tanár úr, de kelleni fog a végére a happy end, meg kell egy csomó pomponos csaj, és diákszerelem meg vámpírok. Ja, és a zenéjét csinálja a Kis Grófo!


Később azt hittem, hogy akkor kerültünk a gödör fenekére, amikor kiderült, hogy míg a NAV az összes csemegebolt kasszáját folyamatosan és élőben ellenőrzi, addig Andy Vajna kaszinóiban a játékgépek nincsenek az adóhatósághoz bekötve. Hiszen jó elvtárs az Andy, bízunk benne. Hát hogy lopna, hisz jól tudja, hogy amit az államtól elvesz, azzal Orbán Viktor családját és baráti körét rövidíti meg! Csakhogy mint kiderült, amilyen nagyvonalú az adóhatóság, olyan leleményes a kulturális kormánybiztos, legalábbis, ha nem filmekről, hanem adózásról van szó: vállalkozásai mögött Vajna offshore-cégbirodalmat működtet. Az ilyen hátterű vállalkozások ellen kampányolt nemrég a kormánypárt.

Úgy képzeltem, hogy ha valaki fiatalon lelép az államszocialista Magyarországról, hogy tőkésként építsen karriert, az később azért települ haza, mert szeretne a szerencséjéből visszaadni valamit azoknak a nyomorultaknak, akik fél életükre a vasfüggöny mögé rekedtek. Ezek után megérkezik egy kultúra és gátlások nélküli, arrogáns gyarmatosító, akivel kapcsolatban fel sem merül, hogy egy jómódú, elégedett ember, hanem szemlátomást egy falánk konkvisztádor, aki nem véletlenül hajózta át azt a kurva Atlanti-óceánt, úgyhogy most azonnal rakjanak le a lába elé minden kincset és pinát, amiről ezek a szaros bennszülöttek úgyse tudják, mire jó.


A gödör alja azonban még mindig messze van, kiderült ugyanis, hogy Andy Vajna nem pusztán egy dúsgazdag szerencsevadász, hanem elsővonalas oligarcha és politikai komisszár, Orbán Viktor pártmédiájának leendő oszlopa. A hírek saját tulajdonú rádióról és tévéről szólnak, én pedig nem értem, hogy amikor még a legutolsó orosz olajmilliárdos maffiózó is megbecsült, londoni kapitalistának próbál látszani, akkor miért akar Andy mindenáron még provinciálisabb és még balkánibb színben feltűnni? Ez hiányzott annyira a nagy és fényes Hollywoodban? A bizalmas elvtársi szívesség meg az offshore-mutyizás? S ahogy Andy Vajna befolyása egyre nő, úgy késik a becsapódás a gödör fenekén.
 

TrollParádé:

comments powered by Disqus