oglašavanje

Hazugságból ácsolt valóság

» » futószalag /    / 

A magyar kulturális közbeszédet egyszerre mérgezi a szekértábor-logika és az értelmiség fájdalmas csököttsége, ami képtelenné teszi az árnyalt gondolkodásra. Az előszeretettel hivatkozott kulturális szereplő fiatalon meghalt, hiszen a politikai ellenoldal legyilkoltatta, de ha mégsem, akkor minimum öngyilkosságba vagy emigrációba hajszolta, továbbá van két olyan mondata, ami nem haladja meg komplexitásában a Gáspár Győző által reprezentált színvonalat, így mindörökké, bármilyen közegben meg lehet őt vallani a nyilvánosság előtt.

Nemzeti emlékezetünk panteonját így aztán nem alkotó zsenik népesítik be, hanem jelszavakká züllesztett politikai emblémák. Ahelyett, hogy a közöset keresnénk és találnánk meg József Attilában, Máraiban vagy Radnótiban, inkább a polgárháborús barikádok tartóköveivé csonkoljuk őket.

Tasnádi Gábor könyve azért érdekes vállalkozás, mert azt a Váci Mihályt (1924-1970) próbálja kiszabadítani a polgárháború hazugságainak béklyóiból, akit a Kádár-rendszer ugyan elismert, de verseinek mintegy harmadát s prózai írásainak sorát - köztük az 56-os forradalom napjainak naplóját - elsüllyesztette. A költő igazi arcára vörös mázat kent.

"Kommunista költő" - így definiálta őt a poszt-aczéli kultúrpolitika is. És bár ez soha nem volt igaz (Váci az MSZMP-nek nem is volt a tagja), mostanáig ez az állítás mégsem zavart senkit. A baloldal kapott egy tehetséges, szociálisan érzékeny költőt, aki tragikusan fiatalon hunyt el. A jobboldal pedig kapott egy árulónak vélt bűnbakot, akit szégyenpadra lehet ültetni. A megtorlások, a kivégzések fájdalmas légkörét idéző számos versét és más fontos műveit ugyanakkor egyik oldal sem ismerte.

 


Az "1956 hűségében, avagy az ismeretlen Váci Mihály" című könyv (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2014) bemutatja, hogy miként hamisította meg a kádári propagandagépezet Váci gondolkodását, művészi, politikai, emberi hagyatékát. Tasnádi Gábor könyvéből azt is kiderül, hogy az ellenállásnak számtalan formája létezik, nem kizárólag a mártíromság és a börtön. S Váci Mihály életútjából az is kiviláglik, hogy miért lett a Horthy-rendszerben felnőtté váló néptanító szükségszerűen szocialistává, a szegények hatalmáért küzdő, népben és nemzetben gondolkodó, azzal teljes szolidaritást vállaló fiatal költővé.

Váci Mihályt, ahogy az összes fontos írónkat és költőnket nem lehet a szekértábor-logika részévé tenni. Épp attól nagyok, hogy a politika csak meghamisítani képes őket, lenyelni vagy kiköpni soha.

TrollParádé:

comments powered by Disqus