oglašavanje

Trump tengelyhatalmi koalíciót provokál ki Eurázsiában

» » írás /    / 

A nyugati sajtó csak elvétve, nagyon sommásan számol be Trump globális külgazdasági offenzívájáról, mely végképp izolálhatja Amerikát a világban és még viszonylag hűséges nyugati szövetségeseit is elbizonytalanítja, nem is beszélve az Ázsiai térség országairól, ahol Amerika már most meglehetősen magára maradt Kínával szemben. Nagyon hamar a kitűzött cél ellenkezőjét is elérheti az iráni és török rezsimet gazdasági hadjárattal megdönteni próbáló Trump iráni blokádja és Erdogan elleni offenzívája. Kína így kifejezetten olcsón, „kilóra” felvásárolhatja a török gazdaság meghatározó tényezőit, ami közvetlen befolyást jelent az ország felett. Kína befolyása Iránban is jelentősen nő. Közben Erdogan sokkal szorosabbra fűzi katonai kapcsolatait is Kínával, vagyis alakulóban van egy új, eurázsiai tengelyhatalmi együttműködés, ha a közel-keleti, pakisztáni és orosz folyamatokat is hozzá vesszük.

Ahhoz képes, hogy a NATO második legerősebb hadseregének  tartják a törököt, Erdogan orosz légvédelmi rendszert telepít a NATO számára a Közel-Kelet kontrollja miatt is létfontosságú bázisokon – emiatt az USA blokkolja legújabb vadászgépeik megrendelését, ami nem annak a jele, hogy hosszabb távon szövetségesnek tekintik Törökországot. Erdogan pedig nyíltan ellene irányuló amerikai összeesküvésként értelmezi a török líra elleni támadást. Kínát pedig nem kevésbé nyíltan kezeli stratégiai szövetségesként, ahogy az asztanai együttműködésben (Szíria felosztásában) Iránt és Oroszországot is.

A dél-kínai tengeri törésvonalon Kína gazdasági és egyre inkább politikai befolyásával Amerika fő szövetségeseinek többségét elbizonytalanította, sőt: e térség több országa egyértelmű jeleit adja, hogy akár Kína oldalára is átállnának egy globális katonai konfliktusban.

Mint ismeretes, Putyin geostratégiája mindig is egy eurázsiai tengely kialakítása volt, ami lényegében egybeesik Kína  selyemút stratégiájával, aminek hivatalos neve „Egy övezet, egy út” és aminek pl. a belgrádi-balkáni útvonal felé vezető magyar vasútépítés is része.

 

A dollár is elveszítheti egyeduralmát a nemzetközi elszámolásokban

 

Paradox módon nagyon hamar Trump és az USA ellen fordulhat az a törekvés is, hogy a nemzetközi kereskedelem eddigi szabályait félretéve a jövőben inkább kétoldalú megegyezésekre törekednek az egyes országokkal globálisan egyenlő feltételek helyett. E logika mentén azonban meg kéne szüntetni a dollár globális egyeduralmát is a világkereskedelemben… Már Trump új, agresszív külgazdasági politikája előtt és ettől függetlenül is  egyre több térségben kérdőjelezték meg a dollár monopol helyzetét az olajkereskedelemben és a világkereskedelemben.

 Kína az oroszokkal és több más országgal kötött vagy tervez kötni olyan egyezményeket, hogy egymás valutáit elfogadják, illetve visszahozzák az aranyfedezet elvét - melyet éppen a dollár egyeduralma érdekében szorítottak háttérbe a második világháború után. Ennek értelmében arra az esetre, ha a jüan épp összeomlana az elszámolás idején, Kína garantálja, hogy minden esetben rendelkezik kellő aranyfedezettel a másik fél kifizetésére.

 

Trump offenzív külpolitikája és példátlanul agresszív gazdaságpolitikája drámai gyorsasággal összekovácsolhatja az eurázsiai tengelyhatalmakat, mégpedig úgy, hogy eközben Trumpnak saját nyugat-európai szövetségeseit is sikerül egyre jobban elidegenítenie. Németország annyira nem számít már Amerikára, hogy újabban atomhatalommá akarna válni és gazdasági háborúja Amerikával egyre nyíltabban folyik. Mint ismeretes a Reistag felgyújtásának megfelelő casus belli Amerikával a Volkswagen-ügy volt, de a konfliktus azóta egyre mélyebb és egyre inkább katonapolitikai felhangokat kap.

Az USA leghűségesebb európai szövetségesei, a britek történelmükben példátlan válságban vannak, nagyhatalmi befolyásuk minimálisra csökkent. A francia nagyhatalmi státusz ugyan jelentősen erősödött, de a Macron-Trump barátság nagyon törékenynek bizonyulhat. Iránban például legalább annyira durván sértette az amerikai bojkott a francia mint a német érdekeket. Az EU pedig -mint ismeretes- nyíltan szembefordult az Iránt destabilizálni próbáló amerikai bojkottal.

 

Ebből a globális képletből nem sok jó jöhet ki, már rövidtávon sem, hosszabb távon pedig egészen nyilvánvalóan a világgazdaság meghatározó térségeire kiterjedő gazdasági és katonai konfrontációhoz vezet. Kérdés legfeljebb az lehet, hogy a trumpi politikában ez csupán inkompetenciájuk következménye, vagy akár tudatosan kiprovokált végcél.

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus