oglašavanje

Arafel…

» » írás /    / 

 

Avagy magyarul, köd. Ez egy héber kifejezés az Apokalipszis baljós fellegeire. Frank Herbert - a Dűne Istencsászárában - úgy fogalmazta meg eme szót, hogy „a szent ítélet felhő-sötétje.”

 

Úgy vélem, így még inkább érzékletes azon homály leírására, amely a nyugati demokrácia, (ál)liberális értelmiségének az elméjére ereszkedvén látok. Évről évre, egyre hisztérikusabban viselkednek, amikor valahol a széles világban arcul csapja őket annak valósága, hogy nem mindenkit sikerült még eltiporniuk véleményzsarnokságukkal. Újra és újra, okafogyott balgaságukkal süllyednek egyre mélyebbre a saját elmeszennyükben. Fasiszta fenevadak és kommunista pribékek dogmatikus kíméletlenségével agitálnak, szítva gyűlöletet és megosztást, miközben egy olyan eszme lobogója alatt ásták meg a józanság újabb tömegsírját, mely eredetileg az egyéni szabadságjogok szentségét zsolozsmázta. Ez a jog persze, mint tudjuk, csak nekik adatott meg.

 

Vessen követ reám most a Haza fele, de egy bizonyos ügyben, néma nem maradhatok!

 

Igenis, az ördög ügyvédjeként, ki kell állnom azon vádak ellen, melyek a Politico hasábjain egy nyílt levél formájában hajtottak ki. Akadémikusok, írók, aktivisták, és a civil szféra egyéb szereplői fogalmazták meg, s firkantottak alá. Angela Merkel-nek címezték, akit elítélnek abbéli cinkossága végett, hogy elkötelezett „demokrataként” mégis szemet hunyt afölött, hogy a Kárpátok illiberális dúvadja, szisztematikusan sorvasztja el a demokratikus jogállamiságot. Totális diktatúra azért még nincs ugyan, de sajnálatos tény, hogy az „orbánizmus” az utókor lexikonjaiban, akár majd úgy is szerepelhet, mint a keleti despotizmus egyik európai fattyúhajtása. E vádak elhangzásakor nem is zavarnám meg az esküdtszék és a bíró nyugalmát…

 

Ám azzal, hogy végső elkeseredettségükben eme „értelmiségiek” újra elővették a legalattomosabb érvet, az antiszemita aduászt, azzal végérvényesen átlépték az objektivitás vörös vonalát. Bárcsak valaki elmagyarázná eme díszpéldányoknak, hogy miként jelenthetne már egy olyan vezető politikus veszedelmet a zsidóságra, akinek a legszűkebb körében nem egy zsidó honfitársunk is munkálkodik. Ha Orbán Viktor akárcsak csak látens antiszemita is lenne, Köves Slomó ortodox rabbi, avagy az Izraelt az egekbe magasztaló „történelmi szekta” prédikátora, Németh Sándor vajon nyíltan támogatta volna a Fidesz Messiását? (Persze, nyilván van az az állami közpénzből lefaragható adomány, de talán most ez nem lenne helyénvaló.) Kérdem én, antiszemita-e az, aki Pest belvárosát zokszó nélkül kiárusítja közel-keleti arab milliárdosoknak?

 

Ó, hagyjuk már ezt! Ne egy girhes gebét nyergeljenek már föl! Ne féligazságok rothadt csutkáján kéjelgő csökönyös lamentálás legyen az ismérve a rendszer kritikájának! Elég már! Ezzel azoknak ártanak, akik valóban szeretnék megszabadítani a magyar nemzetet a párhuzamos világok fojtó kuszaságából.

 

Nem azért lett Orbán legújabb ellenségképe Soros György, mert zsidó származású. A történelmi és politikai „kényszerhelyzet” avanzsálta azzá. Putyinnak ott voltak a rivális oligarchák, Erdogan-nak Gülen. Nekik is kellett egy kézzelfogható, hús-vér Gonosz. Nos, az igazság az, Simicska csak kismiska lett volna egyedül, ha ugyebár az országot kell megvédeni a népvándorlás hordasodrában. A többi már csak lábjegyzet a történelmünk szégyenteljes lapjain.

Mondanom sem kell, hogy az ilyen balliberális-demokrata embertársaink ostoba megnyilvánulásai azok a korhadt fák, melyek újabb lángokkal táplálják a valóban antiszemitává váló rabiátus lelkületeket. Ne legyen megint kisajátítva a probléma egyetlen egy csoport üdvére itt és most. Magyarországon, nem a zsidóságnak kell félnie, rettegnie, ha valóban kiépül Orbán gubernátorsága. Hanem minden olyan magyarnak, aki nem azt a nótát fújja, mint a Vezér.

 

Ám, minden más vádpontban, a védelem nem óhajt állást foglalni. Ítéljen az Idő!

 

/Takács Krisztán/

TrollParádé:

comments powered by Disqus