oglašavanje

Abcúg!

» » írás /    / 

 

A választást követő reggelen, sokunk szívét öntötte el a reményvesztettség keserű íze. A munkámba érvén is csak elcsukló, dühödt némaság és mélységekbe révedő, fátyolos tekintetek fogadtak. Ifjonti hév törészaja, és idősebbek apatikus sóhaja kísérte panaszukat. Magyarország lakosságának a többségi akarata és kívánalma most sem ért célba. Míg a folyó egyik oldalán hol visszafogott, hol arrogáns ordenáréval ünnepelt a győztes, a kétségek közt hánykódó ellenszavazók választottjai, miközben sorra nyújtották be lemondásukat, bizonyos fórumokon már egymásra mutogatva igyekeztek bűnbakot adni a vesztes oldalnak. Gúny méltán ostorozhatja a teljes ellenzéket, ám most nem a felelősség terhét kellene méricskélni, hanem felocsúdni a lélekmardosó kábulatból, és reményt adni nekünk, azoknak, akiket csak kormányozni akar Orbán Viktor, nem szolgálni. A választásoknak számos hasznos tanulsága volt, a megannyi ok elüszkösödött tályogában. Ki kell tisztítanunk ama „harci” sérüléseket, s végre tanulni a hibákból!

S mik lennének eme vétkek?

 

Nos, a félelemre építkező propagandák sötétlő emlékei szinte minden esetben az imposztor agitátorok ünnepéről regélnek a történelem nem túl magasztos lapjain. Ezt a részét úgy vélem, kár is tovább ragozni. Csak arra kérek mindenkit odaát a pipacsmezőn, amikor volán mögé ül: ne taposson egyből a gázpedálra, ha STOP táblát lát az út szélin, mert azzal nem szánthatja be az aszfaltba a kormány aktuális és virtuális ellenségeit.

 

A taktikai szavazás „antidemokratikus” gondolata már azzal titánként hullott alá sajnos a Tartaroszba, hogy nem voltak képesek egyetlenegy jelöltet állítani a közös összefogás jegyében minden körzetben. Stratégiailag talán nem volt rossz ötlet, de igaza van a Kétfarkú falkavezérnek, hogy ez is a modern köztársasági elvek arcon köpése valahol. Nyilvánvalóan, egy elfekélyesedett ellenzéki szövetségnek, ez lehetett volna az egyetlen esélye egy olyan mocskos, egyenlőtlen viadalban, ahol a Fidesz diktálta a szabályokat.

 

Sallangos, de attól még nem csekély érv a kormányzó hatalmat keresztényi alázattal kiszolgáló média túlhajszolt gyűlöletkampánya, minden s mindenki ellen, akik lakat alá zárná eme hazugsággyárak iparosait és haszonélvezőit.

 

S még sorolhatnánk temérdek okot, aljas mód verve éket magyar és magyar közé. Csalódott igaztalansággal vádolhatnák azok a fővárosi puhányok, azok a liberális sihederek a vidéki begyöpösödött kisnyugdíjasokat, lehetne jó magyar szokásjoggal élve gyalázni bárkit, aki nem úgy látja a világot, ahogy azt mi akarjuk. Nem, ezt nem tehetjük, és mellesleg szerintem a legfőbb okozója a Fidesz totális győzelmének, az maga a teljes ellenzéki oldal.  

 

Kivéreztek. Alábecsülték riválisuk túlélési ösztönét. A Fidesz amióta csak felbukkant a rendszerváltozást kívánók árnyékában, fáradhatatlanul járta a magyar ugart. Zsebre vágva az MDF-t lett demokrata a fiatal polgárhad, majd szántotta be a kisgazdákat, hirdetve a Magyar Anyaföld fontosságát. A néhai liberális megtért, s keblére ölelte a KDNP-t. A kokárda mellé pedig kitűzte a MIÉP-et is, hiszen az erősödő nemzeti politikájával elszívta a párt sok hívét. (E radikalizálódás egyik állomása és későbbi célja a Jobbik megfojtása lett, s ehhez még a jobbikos program nem kevés aspektusát is magukévá tették.) S mit tett mindezen út megtétele alatt Orbán bősz kondája? Szüntelenül támadta politikai ellenfeleit. Harcolt reggel ellenzékiként, kardoskodott este kormányzó erőként. A kétharmados többség kéjében sem bódultak el, hiszen azóta is éjjel-nappal szólt a Kossuth-nóta death metalos förmedvénye, gyalázva és kizsigerelve a másképp gondolkodókat. S amíg a megtorpant ellenzékiek azzal voltak elfoglalva, hogy a csalárd koholmányok köpetéből kimászva rendezzék lerongyosodott soraikat Orbán Viktor háborús elmeháborodásainak viharában, addig a Fidesz birtokba vette újra és újra a vidéket. A fővárosi értelmiség mindig is pazar fellegvárként tekintett Budapestre, és a vidékiek sajnos sokszor érezték úgy, hogy abból a nagy és büdös poliszból nemcsak érthetetlenül okoskodnak ezek „ballibsik”, hanem le is nézik őket húgyszagos önhittségükben. A vidék, lehet, hogy ugyancsak az Unió pénzén szépül, de nem az européer értelmiségi fiatalok állnak be a gyárak összeszerelő csarnokaiba korahajnal, vagy aratnak éjbeveszően a földeken. Sarkításként hat, de igenis van igazságtartalma. Pest egy másik világként hat, pedig emberileg annyira nem mások az itt élők sem. „Betértként” legalább is ezt érzem. Itt sem nagyobb ám, ama állatkert kerítése.

 

A Fidesz regnálásának a kulcsa a vidék, s ezzel nyilván nem mondtam én sem újat. A régi és az új ellenzéki pártok még sem fordítottak elég hangsúlyt erre a „csatatérre”. Nem is könnyű ott gyökeret eresztenie mondjuk egy Momentumnak, amely túlságosan is suhanc elitista fantaszták kompániájának tűnhetett a vidékieknek. Nem kell nekünk még egy „ficsúrokkal” teli SZDSZ. És az ifjú Orbánt is elfeledték. Abból egy is sok(k) ugyebár.

 

Elég elemzés fog születni a közeljövőben kiváló szakemberek által is, akik igyekeznek majd felboncolni ezt a szánalmas tetemet, amit az Arénában hagytunk.

 

Sokkal égetőbb kérdés, mi legyen azután, hogy újra a felszínre úszik ez az ingatag bolygó hungárus, világítótornyot kajtatván? Asztalra ütvén, amondó vagyok én is, hogy szervezzünk egy új ellenzéki mozgalmat! Nem pártot, mely ilyen-olyan ideológiák mentén, kúszva-mászva igyekszik visszajutni az egyre üresebbé váló kondérhoz. Nem! Egy valódi érdekszövetséget kell kovácsolni! A csakugyan elkötelezett, a teljes közt szolgálni akarókkal együttműködve járni az országot, meghallgatni az embereket, és folyamatosan figyelve mondandójukra és óhajaikra, állandó és valódi konzultációt kell folytatni. Nem arról kell őket győzködni, hogy a Fidesz a rossz, mi meg a jók! Minden, amit ők csinálnak becstelen, de bezzeg mi a csillagokat is lehozzuk… Ugyan már! Ne ikszelő birkákként tekintsetek mindenkire! Alázat a népszuverenitás, tudatból is kikopott talán hamiskás szellemiségében. Rendkívül fontos, hogy az ellenzéknek is ketté kell választania az országot, s így kell koordinálnia a stratégiát. Olyan témákhoz is hozzá kell majd nyúlni, ami csak bizonyos régióknak okozhat gondterhet. Érezniük kell, hogy nem csak megértő szavakkal akarjuk súlyát enyhíteni, hanem képesek lehetünk együtt viselni és megoldani. Sok régi párt vált hiteltelenné milliók szemében. S az újjak még nem tudtak eleget bizonyítani. Össze kell fogni, és nem egy újabb Fideszért munkálkodni. Ne a pártideológia szabja meg a nép gondolatait! S itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy eljött az ideje, hogy a negyedik hatalmi ágat – a Médiát – végérvényesen megpróbáljuk elválasztani a végrehajtóktól. Ne az állam csecsén hízzon ez a fenevad. A média, mint a legfőbb véleményformáló entitás, a modernkor egyházaként telepedett rá a társadalomra. Sok ember ugyanolyan naivsággal hiszi el bármelyik TV csatorna show-papjának, avagy internetes oldal önjelölt prófétájának tényferdítését, mint az évszázadokkal ezelőtt a templomok szószékein farkasemberekről és boszorkányokról prédikáló lelkipásztorét.

 

Sok olyan politikus és aktivista van jelenleg a „frontvonal” bélsalakos lövészárkaiban, akik ugyan bőszen lengetik a zászlót, hogy előre, ám elhaló csatakiáltásukat nem nagyon kíséri lelkes hadak vonulása. Az ellenzéki oldal tele van hiteltelen, és valljuk be, nem kevés irritáló személyiséggel. Nyilvánvaló, hogy attól, mert valaki megosztó, még fontos pozíciója lehet a sakktáblán, ám fel kell mérni valódi támogatottságát minden élharcosnak. Tudom, nehéz fehér nyulakat előrántani a kalapból, ha azt lépten-nyomon teleokádja a kormányzati sajtó. S ami nagyon fontos, a lendületes tenni vágyás akarata ne legyen egyenlő, a túlzó magabiztossággal! Erősnek kell mutatnunk magunkat, mert miért is félnénk a saját hazánkban, ám ne becsüljük túl önmagunk fontosságát, ahogy tették ezt sokan a napokban is még a kudarcos csata pernyefüstjében.  

 

Ki lehet vonulni az utcákra, skandálva a mi igazságunkat, ám csapdába is csalhatják a békés, de haragvó, elkeseredett demonstrálókat. Már most anarchista kommandókról óbégatnak a narancsos rikkancsok. Félő, hogy örömmel vennék, ha az „őszödi ősz” vandáljaiként zavarogna az ellenzék. S ehhez, úgy vélem, szívesen is asszisztálna néhány tar fejű huligánnal a sorok közt. S azok, akik az ellenzéki oldalról sem bánnának egy „forradalmat”, elfelejtik a történelem tanúságtételeit a hasonló esetek során. Orbán utálata rövidtávon ugyan egy pallossá kovácsolja az uralma ellenzőit, ám nem több, mint tiszavirágnyi dac, mielőtt a megosztott ellenzék újfent egymásnak esve morzsolja szét a reményt a változásra. Ezt a hatalmat - melyet közel a nemzet egyharmada hűséggel szolgál, és egy újabb egyharmad a hallgatásával legitimált -, egy forradalom sajnos nem foszthatja meg bitorlóitól. Most MÉG nem! Mégis, kit is emelhetnénk az igazság és tisztesség pajzsára? Persze, a nép a hatalom igaz forrása és valódi birtokosa, ám ha nincsenek becsületes koordinátorok, a csőcselék terrorját, újabb baloldali impotenciát, vagy még egy köpönyegforgató megalománt vethet el a tavasz keserves bánata.

 

Közös erővé kell formálódnia mindazoknak, akik változást óhajtanak. Ne egyetlenegy uralkodó vélemény és érdek pártuniformisában meneteljünk oly balgamód, mint ahogy egyes narancsvidéki szektások is teszik. Vágtasson Európé egy tarka bikán, a szittya rónán. Rázza fel dübörgése az egész magyarságot! Lehangolóan sok a buta ember, függetlenül a képzettségi szintjétől. Mantrázzák jobbról és balról is a szájukba adott koholmányokat és féligazságokat. Vitába állani velük merő ostobaság. Az ilyen egyszerű embereket sokszor szavakkal nem lehet a mi igazunk mellé állítani, hiszen az mitől is lenne egy valósabb világ tükre, ha azt tettekkel nem tesszük láthatóvá?

 

Kedves Új Ellenzékiek! Legyetek úgy MINDEN magyar iránymutatói, hogy nem megosztani és uralkodni akartok csak Ti is! Ne csak az legyen a célotok, hogy mindenáron kukába hajítsátok ezt a poshadt vérnarancslekvárt! Piros lapot a csapatkapitánynak, és hűvös kispadot a gátlástalan játékosaiknak, ám amnesztiát a párbeszédre képes, valóban nemzeti s konzervatív követőikkel. Úgy tűnik, hogy a Fidesz képtelen arra, hogy alkotva gyarapítson, és nem űzve hasson. Ennek a mentalitásnak mindörökre távoznia illene már a magyar szellemből, lélekből. De előtte, Ti is bizonyítsátok be végre, hogy jobbak vagytok és lesztek, mint akik ellen harsog eme szózat is.

 

Oly sok bölcseletet hagytak reánk azok az igaz magyarok, akik valóban a nemzetért és hazáért szorgoskodtak. A múlt intelmeivel és a jelen tanulságaival kísérjétek a népet a jövőbe! Együtt és sokan! A győzedelmes kondavezér hűséges Tordái, már kitudja hányadik véres kardot hordozták körbe. Itt lenne az ideje, hogy az ellenzékiek az értelem fáklyáit gyújtva, olajággal ékesítsék a régi Magyarország sírját, miközben valóban egy Új épül.

 

/Takács Krisztián/

TrollParádé:

comments powered by Disqus