oglašavanje

Visszalépés vagy valós érdekképviselet

» » írás /    / 

 

Április 8 közeledtével kulminál a visszalépés-terror, ami persze érthető olyan visszalépéspárti félkamu pártok esetében mint ennek fő szószólója, az Együtt. Ők minden jel szerint eleve abban gondolkodtak, hogy visszaléptetik a jelöltjeiket és ezzel zsarolják a többi erőt, hátha bezsarolhatják magukat valamilyen koalícióba. Eleve nem is terveztek pártprogramokat és saját kampányt a finisre.   Logikus módon az a párt ódzkodik legjobban a visszalépéstől, amelyik leginkább értékelvű politikát és leginkább saját választóit képviseli. Ugye le se kell írni a nevét, a meghatározásból már mindenki tudja, melyikről van szó és ez magáért beszél. A többiek, akik számára gyakorlatilag a hatalom megszerzése minden mást teljesen felülír (amit most szemérmesen kormányváltásnak neveznek) – azok persze az összefogás-kényszert szajkózzák. Ezen a ponton már szinte mindegy is kivel és a végén még az is kiderülhet, hogy akár a Fidesszel is készek lesznek összefogni, ha a választási matematika alapján egy ilyen koalíció lehetősége merülne fel. Mindez a parlamenti demokrácia legalapvetőbb elveinek megcsúfolása, hiszen a legdemokratikusabb országokban (pl. Svájcban vagy Dániában) evidens, hogy nem a szavazók dolga koalíciót alakítani, nem szabad hagyni, hogy a médiapropaganda a hasznos szavazat mítoszát súlykolva gyűjtőpártokba karámjába terelje a polgárokat, mert így sosem derül ki, valójában melyik pártnak és melyik programnak hány támogatója van! Csak az derül ki, mennyire hatékony a tömegek manipulációja (nagyon).

 

 

Pedig a demokratikus választás normális működésmódja olyan egyszerű lenne: mindenki szavazzon arra a pártra, amelyiknek programja (amelyiknek van egyáltalán programja!) a számára a legjobb. Egyáltalán nem kéne törődni azzal, hogy rajtunk kívül még hány ember számára prioritás vajon az egészséges és fenntartható módon előállított élelmiszerek kérdése vagy az emberségesebb állattartás, netán az idős lovak életben tartása vagy a bélyeggyűjtők érdekérvényesítése. Ha az uttóbbi csak pár ember számára abszolút prioritás, egy demokratikus társadalomban azt is számba kell venni és ha van politikai képviseletük, arra is lehessen szavazni. Valójában egyetlen kis pártra leadott szavazat sem elveszett, mert a kis pártok logikusan sokkal inkább és sokkal konkrétabban képviselik választóik érdekeit mint a nagy gyűjtőpártok, melyek kizárólag szponzoraik, a mögöttük álló elitek érdekeit képviselik – akár a választóik érdekeivel szöges ellentétben. Tehát a valóságban pontosan azok a szavazatok vesznek el, azoknak az érdekeit nem fogják híven képviselni, akik a nagy pártokra szavaznak. Mindazokra, akiket a médiatulajdonosok egyedüli esélyesként mutatnak be – mivel az ő érdekeiket képviselik és nem a polgárokét. Ezek a gyűjtőpártok szelektív szavazatgyűjtők – még az is jobb lenne, ha egyenesen a kukába dobnád a szavazatodat. Azzal is kevesebb kárt okoznál a társadalomnak. Pont onnan tudhatja az egyszerű polgár, hogy kik a civil érdekeket képviselni kész pártok, hogy őket a tömegmédia eleve esélytelennek mondja! Csak rájuk van értelme szavazni. Minden más szavazat elvész a civil társadalom, vagyis az ország érdekei szempontjából. Mindez legalább annyira logikus mint amennyire tabu téma a tömegmédiában. Ami az uralkodó „elitek” szempontjából persze érthető, de a népszuverenitásra nézve tragikus manipuláció.

 

A taktikai szavazás jogosságáról

 

A második szavazat taktikai használata a kialakult jogállami vészhelyzetben indokolt és demokráciamentő döntés - de az első szavazatot akkor is csak arra a programra lenne szabad leadnunk, amit minden egyéb manipulatív megfontolástól függetlenül a legjobbnak tartunk. Az alapelvről semmilyen taktikai okból nem szabad elfeledkezni.

 

Hogy mi a jogállami vészhelyzet? Amennyiben valamilyen párt elfoglalja az államot, kisajátítja a demokrácia intézményrendszerét és hatalmát bebetonozva alakítja át a választási rendszert, aljasan demagóg és antidemokratikus formában és tartalommal kampányol (közpénzből, nyilvánvalóan antidemokratikus üzenetekkel mint pl. „a viták ideje lejárt” stb.) - a kormányváltás sürgetően szükséges egyetlen demokratikus alternatívaként a szavazók többsége számára indokolttá teheti a választói összefogással megvalósuló taktikai átszavazást (kizárólag a második, helyi jelöltre adott szavazatnál!), de ez csak azáltal demokratikus megoldás, hogy az így létrejövő ellenzéki koalíció jó eséllyel elég gyenge kormányt eredményezne ahhoz, hogy végre a kormány ne élhessen vissza túlhatalmával. Azonban ettől még megmarad az a közjogilag tarthatatlan alaphelyzet, hogy ebben az országban alkotményosan biztosított kormánydiktatúra van, aminek tragikus következményeit minimum az őszödi válság nyomán le kellett volna vonni. Ennek épp az ellenkezője történt, a Fidesz hatalomra kerülve még jobban megerősítette a kormány alkotmányos túlhatalmát és végletesen szétzúzta a hatalmi ágak szétválasztásátm és a civil kontrollt. A Fidesz által közjogi puccsként véghezvitt „fülkeforradalom” tehát életveszélyes eszköz a demokráciára nézve, akkor is ha netán most ellenük fordítaná a sors és az ellenzéki összefogás legyőzi őket a választásokon. Attól még ez a rendszer úgy rossz, ahogy van. Pont olyan mint mikor „okosban” megtalpalják egy háznál a biztosítékot – inkább a tisztelt ház égjen le vagy az egész ország, csak a kormány hatalma stabil maradjon… Miért is? Egy kormány politikai felelőssége e Tisztelt Házban a legfontosabb biztosíték, aminek tehát pont nem az a funkciója, hogy minden körülmények közt a helyén maradjon, hanem pont ellenkezőleg: túlfeszültség esetén a biztosítéknak ki kell mennie, le kell olvadnia, hogy  nagyobb bajt elkerüljük. Csak így működhetne normálisan. Amíg ez nem változik, a rendszer tragikusan rosszul fog működni.

 

Milyen lenne egy valós képviseleti rendszer?

 

A helyzet az, hogy mára a nyugati típusú parlamentarizmusban elterjedt képviseleti rendszer eléggé elavult és a legmodernebb tömegmanipulációs technikákkal szemben jól láthatóan képtelen akár minimálisan is megvédeni a közérdeket – amire látványos példa volt Trump megválasztása és a populista oligarchák sorozatos diadala a választásokon világszerte. Pedig nem is olyan nehéz egy valódi, fenntartható alternatíva megfogalmazása, a valódi érdekképviselet elveinek rögzítsével:

 

1. önkormányzatiság, azaz területi alapú képviselet helyi és régiós szinten – az elavult megyei stb. szintek meghaladásával – maximális autonómiával és jogosítványokkal (helyi-régiós adók lehető legszélesebb körű helyi és régiós felhasználásával!)

 

2. erős szakmai testületekkel, céhes érdekképviselettel – ide értve valódi (!) szakszervezeteket is

 

3. rendi országgyűlési képviselet (vagyoni besorolás alapján, ami nem rögzíti az osztályhelyzetet, de kizárja azt a közönséges csalást, hogy milliárdosok áltassanak tömegeket azzal, hogy ők lehetnének a szószólói a szegényeknek, stb. - ahogy természetesen azt sem engedné meg, hogy nincstelenek döntsenek arról, hogyan kéne képviselni a vagyonosok érdekeit)

 

Ugye milyen logikus, hogy mindenki képviselje a saját érdekeit? Hát ezért teljesen elavult a népképviselet mai formája, az ideológiai alapon (azaz manipulatív és alapelvében is demagóg) megjátszott pártpolitikai parlamentarizmus. Ez termeli ki a Gyurcsányokat, Trumpokat és Orbánokat, akik multimilliárdosként azzal áltatják a szegény tömegeket, hogy az ő demagógiájuk képviseli őket. Végre nekik se kéne mindig hazudozniuk, még a valós vagyoni helyzetükkel kapcsolatban sem és végre Gyurcsány egy padsorba kerülne Orbánnal egy rendi országgyűlésben, vagyoni osztálybesorolásuk alapján. Amivel elejét vehetnénk a leghazugabb populizmusnak – annak a látszademokratikus színjátéknak, ami a mai pártpolitika lényege.

 

A társadalmat ideológiai alapon tragikusan megosztó pártpolitikai képviselet valójában egy oligarchikus hatalom "oszd meg és uralkodj a nép felett" elvét valósítja meg a parlamenti gyakorlatban. A népszuverenitás totális meghekkelésével gyakorlatilag garantálja az oligarchikus elit-uralmat a parlamentarizmusban. Na ennek kéne sürgősen megvalósítani az itt vázolt fenntartható alternatíváját, mivel a strukturálisan hamis politikai képviseleti rendszer tragikusan közérdek-ellenes érdekképviselete mára a katasztrófa szélére sodorta a bioszférát és ha nem fordítjuk meg sürgősen a mai életellenes oligarchikus döntéshozási mechanizmust, annak végzetes következményei lehetnek akár éveken belül.

 

Minden ideológiai alapú politikai képviseletet vagyis minden pártot a törvény erejével kéne betiltani, ha valaha még valós érdekképviseletet akarunk látni a közéletben. Ugyanígy gyökerestül kellene kiirtani a politikából a vezérelvű politizálást, a személyi kultusz és populizmus minden formáját, ami helyett a kollegiális vezetés politikai kultúráját honosíthatnánk meg végre, amiben nem ellenségek, jók és rosszak vannak, nem megváltó vezér és hazaárulók, hanem különböző érdekeket egymással minél jobban együttműködve összeegyeztető polgárok alkotják a társadalmat. Olyan társadalmat, melynek mindenki része, senkit sem lehet belőle kizárni, de a szélsőséges erőknek esélyük se lenne érvényesülni, mivel pont az együttműködés készségének hiánya diszkvalifikálná, illetve marginalizálná az ilyen erőket. Mindez végtelenül logikus, evidens alkalmazása lenne a demokrácia legalapvetőbb elveinek és legkomolyabban azon kellene elgondolkodnunk, miért nem jelenik meg gyakorlatilag még szólamok szintjén sem a jelenlegi parlamentarizmusban, nemcsak a kommunizmus óta legsötétebb mélypontját élő Magyarországon, hanem a legtöbb nyugati demokráciában sem.

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus