oglašavanje

Van élet az atomenergia és a megújulók hamis vitáján túl

» » írás /    / 

1. minden természetesen megújuló energia a Napból ered

 

Vegyünk nagy levegőt és lépjünk túl a szokásos olajlobbista - atompárti kontra megújulópárti érvek ideológiai állóháborúján: oszlassunk el egy fatális félreértést a megújuló és nem megújuló energiákkal kapcsolatos, máig merőben félrevezető vita tisztázása érdekében. Nem kell klímakutatónak lenni, hogy nagyjából a középiskolai tananyag ismeretében már be tudjuk látni: a szél és a vízenergia éppúgy a napsugárzás által működtetett légáramlásból és az ezáltal létrejövő víz-körforgásból ered, ahogy egyébként maguk a fák és növények is a naptól növekednek, ezáltal pedig a fosszilizálódott növényekből kialakuló kőolaj és a földgáz energiája végső soron szintén a napsugárzás energiáját közvetíti, abból származik.

Talán a szaktudományokat uraló végletes specializálódásból eredő szakbarbárság lehet az oka annak, hogy még ilyen egyszerű kozmikus összefüggéseket sem tudunk evidenciaként kezelni és ez a józan ésszel és hétköznapi tapasztalatok alapján is logikusan belátható tudás sem vált mindmáig közkinccsé.

 

Szögezzük le tehát, hogy a Föld nevű bolygón minden természetesen megújuló energia forrása végső soron a napsugárzás, ezért egyedül ezt lehetne fenntarthatónak tekinteni. A naptól növekedő fák elégetése vagy a fosszilizálódásukból létrejövő szénhidrogének égetése tehát nem eredeténél fogva természetellenes, illetve fenntarthatatlan, hanem akkor válik azzá, ha túlzott mértékű és az üvegház hatással felborítja a dinamikus egyensúlyt, jelentős felmelegedést idézve elő.

 

2. A magfúziós és geotermikus energia zsákutcáiról

 

A magfúziós energia elvében szintén napenergia, míg a geotermikus energia és tulajdonképpen az atomenergia kozmológiai és kozmogóniai szempontból szintén nem független a Naptól, de mindkettőt (némileg eltérő okokból) rendkívül veszélyes megújuló (természetes) energiaforrásként kezelni. Földi léptékkel mérve ugyanis minden földi eredetű energiát végesnek, korlátozottnak kellene tekintenünk és csupán a Napból mint külső forrásból jövő energiát mondhatjuk földi léptékben végtelennek vagy korlátlan erőforrásnak, mivel nagyságrendekkel meghaladja a földi energiát. Nemcsak mennyiségét tekintve, hanem főleg kozmikus szempontból nézve, mert a Föld mint olyan megszűnne bolygóként létezni a Nap nélkül, illetve ennek majdani vörös óriássá alakulása (mai csillagászati ismereteink szerint) az általunk ismert Föld bolygót gyakorlatilag megsemmisítő kozmikus katasztrófát jelent.

A földenergia kiaknázása tehát már alapelvében rablógazdálkodás, nemcsak a tévesen fenntarthatónak vélt geotermikus energia esetében, hanem tulajdonképpen a fákban vagy fosszilis anyagokban (főként kőolajban, földgázban) tárolt napenergia kiaknázása is rablógazdálkodás. Maga a felhalmozás és raktározás (a mennyiségi elv) eleve fenntarthatatlan, mert eleve kritikátlan fogyasztásnövekedéshez vezetett és vezet mind a mai napig. Az energia kozmikus lényege szerint áramlás, ahogy a napsugárzást legközvetlenebbül átadó szél és vízenergia példája jól mutatja. Az energiát egyedül szabad tovább áramlásában tekinthetnénk logikusan korlátlannak vagy végtelennek. Ehelyett birtoklását, raktározását és felhalmozását próbáljuk minden határon túl növelni, a fogyasztás növelése érdekében, ami pedig önmagában is rendkívül káros folyamat, a rendelkezésre álló erőforrásaink véges korlátaitól függetlenül is! A közösségek korlátlan mohósága és kapzsisága ugyanúgy torzítja el ugyanis a közösségek mentalitását a szabad (proaktív) önfenntartástól elidegenedve és egyre kiszolgáltatottabb, passzívabb (fogyasztó) tömegeket eredményezve, ahogy  az egyén jellemét is drámai gyorsasággal teszi tönkre a rajta elhatalmasodó mohóság és kapzsiság. Az összkomfortos energiafüggőség állapota csak a keménydrogos függőséghez hasonlítható mentalitás, mely végső stádiumában a világ legkisebb elemi részletében, az atomokban és elektronokban is csak mohó zsákmányolása tárgyát és eszközét képes látni. Ez az atomenergiát „felfedező” és „leghatékonyabbnak” vélő modern mentalitás már az energiafüggőség általi mentális leépülés végső fázisát jelenti, amikor már semminek sem tudunk örülni a világban önmagáért, amikor már az anyagnak a legkisebb részéből is maximális profitot (jelen esetben „energiát”) akarunk kisajtolni. A flow-tudat, illetve a kozmikus felelősségben feloldódó szabadság abszolút ellentéte, a bolygófogyasztói társadalomra jellemző ego-önkény, ami a kozmikus energiaáramlást meg akarja rekeszteni, magának akarja kisajátítani, eltárolni, felhalmozni és a világot mindenben ego-igényeihez igazítva felhasználni.  Az energia felhalmozása ugyanolyan öncélú és természetidegen dolog mint a pénz vagy a hatalom halmozása, amikor szintén az eszköz és a mennyiség válik öncéllá, logikus módon a minőségi életelvek rovására.

Mindezt egy normális képességekkel bíró elemi iskolás gyerek is képes felfogni és teljességgel megérteni, mégsem közkeletűen evidens a nyugati civilizációban és ennek modern államai számára mégis a kozmikus fenntarthatósági evidenciákat semmibe vevő gyakorlatok irányadók, nemcsak a párizsi klímaegyezményt önös érdekből felrúgó Trump esetében, hanem az egyezményt aláíró progresszívabb hatalmak green (brain)washing politikáját látva is.

 

3. az „atomenergia” eredendően a világpusztítás technikája és csak látszólag, mellesleg tűnik energiatermelésnek

 

Az atomenergia egy egészen új szemléletmódot hozott az energetikába. Itt már nem csupán az volt a cél és a tét, hogy maximális energiát, illetve profitot sajtoljunk ki a világ legkisebb elemi részeiből is, hanem egészen új momentum, hogy kezdettől tömegpusztító fegyverként fejlesztették a nagyhatalmak az atomtechnológiát. Az energia-, illetve profittermelés tehát itt már csupán másodlagos „mellékterméke” volt a korlátlan hatalom igézetében fejlesztett világpusztító fegyvernek, az önmagát, sőt: az egész világot elpusztítani kész korlátlan világhatalom jegyében. Elvében is és következményeiben is a legdestruktívabb dolog ez az emberiség történetében, amit haladásnak vagy fejlődésnek beállítani különös perverzióra vall. Nem létezik ugyanis „békés célú” atomenergia, illetve a valóban sugár- és tömegpusztító kockázatoktól, súlyos mellékhatásoktól mentes tóriumos technológia helyett a nagyhatalmak egyértelműen azért preferálják máig a sokkal veszélyesebb és károsabb urán-plutónium elvű technológiákat, mert csak ezekkel állíthatnak elő atomfegyvereket... (Egyedül Indiában foglalkoznak komolyabban a valóban békésnek tűnő tóriumos technológiával.)

 

Amit atomenergiának neveznek az tehát valójában nem egyfajta energiatermelési mód és nem éri már be a világ (passzív) elfogyasztásával sem, hanem egyértelműen a világ elpusztítását teszi meg működési elvének, illetve voltaképpeni végcéljának. Másként mondva az ősi mikro- és makrokozmosz közti harmóniát kereső tudással szemben az ezt „leghatékonyabban” szétrobbantó technológiát keresi, a világ legkisebb részében is maximálisan pusztító hatalmat lát. Az atomenergia tehát valójában nem más mint világpusztító fegyver, illetve az ennek megfelelő világdestruktív mentalitás, mely már nem éri be a világ lassú felemésztésével (ami a fosszilis alapú energetika és világfogyasztói társadalom mentalitására jellemző), hanem instant módon és totálisan konzumál, azaz maradéktalanul felemészt mindent (a latin consumare szó pont ezt jelenti!), ami a legmodernebb bolygófogyasztói társadalom fő jellemzője.

 

4. A létező természetes alternatíva fenntartható modelljét a növények és a fák mutatják

 

Az ember, ha jobban körülnézne a világban, találhat a miénknél sokkal optimálisabban működő energetikai rendszert, amin energetikailag és sok más tekintetben évezredek óta élősködünk, ez pedig a növények és különösen a fák világa. Angolul találó a „power plant” név az erőművekre, mert minden egyes növény (angolul szintén „plant”) a napenergiát lehető legoptimálisabban hasznosító rendszer. Meg sem próbálunk tanulni tőlük, utánozni optimális működésüket, ehelyett inkább a homo sapiens a növényeken és fákon élősködő parazitává vált, ami nemcsak azáltal nyilvánvaló, hogy fő hagyományos fűtőanyagunk a fa és faszén, hanem abban is megnyilvánul, hogy nélkülözhetetlen építőanyag és a világkereskedelem, a „globalizáció” létre sem jöhetett volna a fából készített hajók nélkül, nem is beszélve a földműveléshez és minden máshoz nélkülözhetetlen szerszámokról vagy a kerék használatáról, melyek nélkülözhetetlen tradicionális alapanyaga szintén a fa.

 

A növény, a fa energia-optimalizálása olyan tökéletes, hogy nem is fogyasztják az energiát, hanem inkább termelik a többi élőlény számára (miközben oxigént, élőhelyet, árnyat és sok más lehetőséget is nyújtanak nekik). Nem elfogyasztják, hanem gazdagítják világukat. Na, ezt kéne sürgősen eltanulnunk tőlük. Persze a növények egészen máshogy növekednek mint a GDP. Azt a természetesen megújuló és fenntartható növekedést kéne megértenünk, azt kéne megpróbálnunk elsajátítani vagy utánozni nekünk embereknek is. Elvégre a homo sapiens is eredendően a humuszról kapta a nevét. Nem volna baj, ha újra méltókká tudnánk válni e névhez és nem pont az ellentétét produkálnánk.

 

TrollParádé:

comments powered by Disqus