oglašavanje

A videóbíró új távlatokat nyit

» » írás /    / 

 

Bevallom, lelkiismeret-furdalásom van Kassai Viktor személye és tevékenysége kapcsán. A jelenlegi első számú magyar futballbíró a 2012-es Európa-bajnokság angol-ukrán meccsén nem adta meg az ukránok szabályos gólját, én meg ahelyett, hogy dühöt vagy sajnálatot éreztem volna, kifejezetten örültem. Nem azért örültem, mert az angoloknak szurkoltam – pedig az angoloknak szurkoltam –, és nem is azért, mert bármi bajom volna Kassaival, hanem mert úgy éreztem, hogy egy négy évenként megrendezett nemzetközi tornán elkövetett játékvezetői hiba százszoros nyilvánosságot és figyelmet kap, így minden csalás vagy tévedés egy-egy újabb lépést jelent a videóbíró bevezetése felé. Nyilvánvaló volt számomra, hogy történhet bármennyi és bármekkora bírói tévedés bármelyik nemzeti bajnokságban, vagy akár az Európa-ligában, egyetlen igazságtalan eredmény sem fog annyi szurkolónak fájni, hogy egy vagy száz ilyen eset képes legyen rendszerszinten megkérdőjelezni a bíráskodás jelenlegi módját.

 

Míg a tévékészülékek előtt százmilliók látják, hogy bent volt-e a labda a kapuban vagy sem, addig az erre vonatkozó ítéletet az egyetlen olyan személy hozza meg, aki nem rendelkezik a döntéshez szükséges információval: a játékvezető. Hisz ugyan hol volna jobb kezekben a döntés arról, hogy vajon szabályos gól esett-e vagy sem, mint az Univerzum legkorruptabb szervezete, a FIFA által delegált bírák kezében? Így hát a futball világa teljes mérkőzéseket, sportolók és edzők több évtizedes karrierjét veti oda nap mint nap értelmetlenül jobb esetben a vakszerencsének, rosszabb esetben a módszeres csalásnak – ahogy a bírák Dél-Koreát 2002-ben a bolygó négy legjobb csapata közé rugdosták, vagy ahogy az angol játékvezető az 1954-es berni dötőben a magyar válogatottól elcsalta a világbajnoki címet.

 

A hibázó Kassait négy éve eltiltották, a sajtó meghurcolta, holott azokat a sportvezetőket lett volna jogos megszégyeníteni, akik évtizedek óta szabotálják a technológia alkalmazását a bíráskodás terén. Tudtam azonban, hogy ez a változás ára, ezt az árat pedig meg kell fizetni, már ha nem akarom, hogy az elképesztően felgyorsult játékot az inkompetens játékvezetők és az egyre meggyőzőbb színművészekké fejlődő játékosgenerációk egyszer s mindenkorra tönkretegyék. Mégis ott munkált bennem a lelkiismeret-furdalás, mert azt hittem, hogy Kassai példásan megtorolt tévedésének a következő néhány évtizedben nem lesz progresszív eredménye.

 

Hála a futball istenének, az elmúlt évek korrupciós botrányai, letartóztatásai és fogadási csalásai oly mértékben ásták alá a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hitelét, hogy az új elnök kénytelen volt valami látványosat villantva demonstrálni a megtisztulást. Kassai és a többi játékvezető tévedése végül értelmet nyert: szabad út nyílt a szabályok érvényesítése előtt – előbb a gólvonal-technológia alkalmazásának formájában, a most folyó klubvilágbajnokságon pedig már a videóbíró által nyújtott lehetőségek nyomán. Mi, magyarok ezúttal különösen büszkék lehetünk: a sors igazságot szolgáltatott, és egy kapu előtti kavarodás után a labdarúgás történetében először épp Kassai Viktornak adatott meg, hogy kimenjen a partvonal mögé, ott visszanézze a kérdéses szituációt, és a felvétel alapján hozza meg döntését. Remélem, ez az eset hamarosan mindennapos lesz a futballpályákon, a mérkőzéseket befolyásoló bírói tévedések pedig lassan kikopnak az emlékezetből.

 

A máskor szkeptikus nemzetközi sportsajtó széles körben ünnepelte Kassai és a videóbíró nagyszerű premierjét – csakhogy a meccs még nincs lefutva. A videóbíró nyújtotta lehetőséget továbbra sem alkalmazzák a nemzeti bajnokságokban – jelenleg csak a tesztüzem zajlik. Kassai forradalmi ítélete után két nappal meg is indult a támadás a videóbíró ellen. A technológia használata révén a Real Madrid megduplázta egygólos előnyét – nem volt meccset eldöntő szituáció, hisz a videó által igazolt gól a mérkőzés hosszabbításában esett, nem is állt sokáig a játék: egy átlagos ápolás vagy egy jó kis üvöltözés a bíróval bármikor elvisz ugyanennyit. A madridi edző, Zidane és játékosai mégis panaszkodtak, hogy megzavarta őket a szituáció: bizonytalanok és tanácstalanok voltak csaknem harminc végtelennek tűnő másodpercen át – lehet, hogy nem is olyan jó ötlet ez az egész videózás, talán jobb volt azelőtt.

 

Jól jellemzi a helyzetet, hogy épp az a csapat panaszkodik, amelyik profitált a videófelvétel visszanézésével – hisz a Real Madridnak szinte minden meccsén lejt a pálya, megszokták, hogy a kérdéses szituációkban a bíró rendszerint enged a nyomásnak, a tekintélynek meg a sztárkultusznak, és automatikusan Ronaldo vagy Ramos mellé áll. Megszokták, hogy a játékvezetők ezeket a kétes helyzeteket az esetek nyolcvan százalékában a Real Madridnak tetszően bírálják el – eszükben sincs szó nélkül lemondani a kivételezett státuszról. Félő, hogy sok sztárklub tanúsít még a jövőben a madridiakéhoz hasonló magatartást, és lobbizik majd aktívan a videóbíró félreállításáért. Ezzel az eszközzel ugyanis új futballtörténelem íródhat. Olyan futballtörténelem, amelyben sokkal kevesebb lesz az igazságtalanság. Olyan futballtörténelem, ahol a pénz, a presztízs és a politika nem ér majd annyit, mint ma. Bizonyára ebben a világban is bőven lesz igazságtalanság, hisz mindig is lesznek Dávidok és Góliátok, de az biztos, hogy sokkal többször látjuk majd Góliátot a földön feküdni. Ez pedig amilyen rosszat tesz majd a sztárkultusznak, olyan jótékony hatással lesz a Föld legnépszerűbb sportágára.

TrollParádé:

comments powered by Disqus