oglašavanje

Őfelsége ajándéka

» » írás /    / 

 

A Fidesz-közeli értelmiség egy emberként háborodott fel, amikor a szomszédos Ausztriában a balliberális kormány az államfőválasztás előtt két héttel minden osztrák nyugdíjast száz euróval megajándékozott. A szavazás a magyar diplomácia számára is fontos esemény, hisz aligha mindegy, hogy a visegrádiakkal együttműködni kívánó radikális jobboldali politikus, vagy a migránssimogató zöld jelölt kap-e többséget az osztrák polgároktól. Ebbe a választásba avatkozott bele a nyugdíjasok korrumpálásának nemtelen eszközével a szociáldemokrata miniszterelnök.

 

Amikor pár nappal később Orbán döntött úgy, hogy a Jézuska többé nem a szavazati jog nélküli gyerekeknek, hanem a legnagyobb és legfegyelmezettebb választói tömböt képező nyugdíjasoknak hoz ajándékot, a kormánypárti publicisták hirtelen már nem is látják a politikai összefüggést: szó sincs itt szavazatfelvásárlásról – hisz oly messze még a választás! Ez mindössze a tisztelet és a megbecsülés jele – visszhangzik a kormánypropaganda. Holott a hatalmi paternalizmus, az ajándékba kiszórt milliárdok másfél évvel a választás előtt csak még ijesztőbbek: míg Ausztriában ez mindössze alkalmi megvesztegetés, addig Magyarországon a rendes működés része. Ahogy az MSZP a tizenharmadik havi nyugdíj ígéretével nyert választást, és ahogy az ígéret teljesítésével csődközelbe vitte az országot.

 

Ezzel az „ajándékkal” még csak nem is a mértéke a legnagyobb baj, bár a kis híján harmincmilliárd forint egy teljes évre fedezné az országos mentőszolgálat működését, de ebből az összegből akár a hajléktalanok tarthatatlan helyzete is rendezhető volna, esetleg ösztöndíj-programok indulhatnának szegény gyerekek számára. Az is igaz ugyanakkor, hogy ezt a pénzt még mindig hasznosabb odaadni a nyugdíjasoknak, mintha mondjuk ellopnák vagy egy újabb gyűlöletkampányt finanszíroznának belőle, amilyenből a legutóbbi majdnem húszmilliárd forintjába került az országnak. És még csak nem is az a legnagyobb probléma, hogy mindenkinek „jár”: ugyanúgy a nyolcvanezerből nyomorgó kisnyugdíjasnak, mint a havi félmillióból luxuséletet élő visszavonult bankvezérnek. A cigánysoron nyomorgó gyerekhez és a társadalom peremére taszított rokkanthoz azonban nem jön Orbán Viktor Jézuskája. Ha már a hatalom ad, és így ad, legalább a rászorultság legyen a szempont! Csakhogy a politikai számítás minden szociális érzékenységet felülír: nincs olyan, hogy szegény vagy gazdag nyugdíjas, nincs olyan, hogy rászoruló vagy rá nem szoruló nyugdíjas – ezt a hárommilliós tömböt soha, semmilyen körülmények közt sem szabad megosztani. Ők a legfőbb marketing-célcsoport, és nincs az a gazdasági vagy erkölcsi szempont, amelynek mentén bármelyik politikus differenciáltan merné kezelni ezt az elképesztő érdekérvényesítő erővel bíró tömeget.

 

A legnagyobb probléma az a mélységesen kádári gesztus, amellyel Orbán az adófizetők által befizetett harmincmilliárdot úgy osztja szét, mintha az a sajátja volna. Ő XIV. Lajos, a Napkirály: a hintó megáll a párizsi Notre Dame előtt, őfelsége kiszáll, és nagylelkűen tallérokat szór az alattvalók közé – s ahogy ezek a gesztusok működtek a feudalizmusban, úgy működnek ma is. Az ingyen pénzt látva a nép éljenez: dicséri királyának végtelen bölcsességét és bőkezűségét. Nem sajnálom én egyetlen kisnyugdíjastól sem ezt a nyomorult tízezer forintot, nem fáj nekem az örömük, csak az fáj, hogy ez a tízezer forint nem ajándék, nem a tisztelet jele, hanem uralkodói kegy és korrupció. Azokat az ösztönöket gerjeszi fel, amelyek miatt szolgaság van ebben az országban – azt a förtelmesen cinikus mítoszt erősíti, amely szerint csakis az a korrupció, amiből minket kihagynak. Ezzel a tízezer forinttal Orbán nemcsak szavazatokat vásárol, de lelkeket is. A nyugdíjasoknak adott járadék ugyanis nem kegy – ezért legyen mögötte kiszámíthatóság, jogszabály és gazdasági teljesítmény, ne csak szavazat-kufárkodás meg az arisztokrácia jótékonysága!

 

Amellett sem mehetek el szó nélkül, ahogy az ellenzék a tízezer forintos ajándék bejelentésére reagált: még több nyugdíjemelést követelnek, és még több pénzt ígérnek. Nem leleplezik a kormányt, hanem túl próbálják licitálni. Ez egy életveszélyes játék: Magyarország erőn felül költ az idősekre, Magyarországon nem több nyugdíj kell, hanem a nyugdíjak igazságosabb elosztása – aztán ha majd pörög a gazdaság, mert az oktatásba, a fiatalokba meg a kis és középvállalkozásokba fektetett milliárdok megtérültek, majd akkor lehet és kell nyugdíjat emelni. Nem akkor, amikor az egészségügy, az oktatás és a kultúra egyaránt romokban hever. Ha pedig az ellenzék az egy egységnyi Orbánra csakis két és fél egységnyi Orbán követelésével képes reagálni, ugyan miért is volna olyan olyan jó, ha leváltanák?!

TrollParádé:

comments powered by Disqus