oglašavanje

Mérlegen a kistérségi Goebbels

» » írás /    / 

 

Népszerűség, politikai publicitás vagy önigazolás sajtolása emberi tragédiákból a legvisszataszítóbb közéleti jelenségek egyike. A hazug szemforgatás legismertebb hazai aktusa Gyurcsány Ferenc személyéhez fűződik, aki miniszterelnökként nyomorultul erőlködve próbálta elsírni magát egy vonatszerencsétlenség áldozatainak halála fölött: hiába volt sikeres a hangrezegtetés, a könnyek csak nem jöttek. Játszanak ezeken a húrokon újságíró-celebek is, mint például Vujity Tvrtko – ők szemérmetlenül demonstrált részvétből és nyálcsorgatásból építgetik a maguk brandjeit, úgy lesve halott gyerekekre, bénult végtagokra, vérre és könnyekre, akár a dögkeselyűk. Végül és elsősorban pedig ott van Bayer Zsolt, a legjobban fizetett hazai parkettáncos, aki jéghideg profizmussal viszi táncba a még friss fájdalmat és az aznap elhullott emberi húst, amint a pártközpontban a megfelelő nóta felcsendül.

Az ötös számú párttagkönyv büszke tulajdonosát sosem hagyják cserben az ösztönei. Amikor fia egy nap összeverve ért haza, Bayer azonnal tudta, hogy ilyen nagyszerű lehetőséget egy életben legfeljebb egyszer kínál a sors: a szubhumán szentenciákat, a szégyenkezve meggyónt és visszavont mindennapos goebbelsi uszítást most személyes érintettségtől hajtva illesztheti be a keresztény kurzus szövetébe. Szégyenkezett már vagy három napot – elég volt! Ugyan ki ne értené meg az apa fájdalmát, amikor gyermekét megszaggatva, véresre verve megpillantja? Ki ne értené meg a veszett dühöt, ahogy a cigánygaleri tagjait elhordja mindenféle korcs és értéktelen emberi hulladéknak? Ki ne látná meg a váteszt abban a Bayer Zsoltban, aki már ártatlan gyermekének megverése előtt arról ábrándozott, hogy mennyivel jobb lenne enélkül vagy anélkül a népség nélkül a világ? Hiszen nem csak közlekedésre jó a gázpedál.

Bayer Zsoltban nincs semmi megbánás, és nincs semmi felelősségérzet. Nem veszi észre, hogy ő, Bayer Zsolt nem keveset bestializált ezen a világon. Nem érzékeli a személyes felelősségét abban, ahogy az öklök emelkednek, ahogy a vademberek erőszakkal intézik mindennapos ügyeiket. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem csak a kádári örökség és nem csak a megrontott néplélek, nem csak a kereskedelmi televíziók és nem csak a hisztérikus fogyasztás, de legalább ennyire a hideg polgárháború az, ami ebbe a nyomorúságos mederbe taszította a magyar társadalmat. S ha a polgárháborúnak van veszett kutyája, az maga BayerZsolt. Ha valakinek személyes felelőssége van a lealjasult közbeszédért és közérzetért, az éppen Bayer Zsolt. Az a Bayer Zsolt, akinek ha összeverik a fiát, ő nem az ötös számú párttagkönyvét lobogtatva rohan országos haverjához, a miniszterelnökhöz, hogy nézze meg, mit csináltak a gyerekével – hát hogy fordulhat elő ilyesmi a fülkeforradalom ötödik évében? Hát miféle közbiztonság és miféle törvények uralkodnak ebben az országban? Az a Bayer Zsolt, akinek amúgy mindenről a politika jut eszébe, még a személyes tragédia pillanatában sem esik ki a szerepéből: a közbiztonság példás, a törvények kemények, a rendőrség rendet tart, nincs itt semmi látnivaló. A felelős egyedül az Isten, amiért eltűrte, hogy megszülessenek ezek az állatok.

Bayer tényleg annyira alávaló szolga, hogy fel sem merül a fejében: a közbiztonság állami feladat, vagy annyira cinikus, hogy saját fiának véresre verése sem több már a számára, mint alkalom egy jó kis uszításra? Vajon melyik magyarázat az ijesztőbb? Nos, bármelyik válasz a lényeghez vezet: Bayer Zsoltnak ugyanis nem az a legsúlyosabb bűne a magyar nyelvű nyilvánossággal szemben, hogy meghonosította a goebbelsi beszédet, melyben pártjának politikai riválisai hiénák és csótányok, kígyóvállú vérszívók, nyálkás csúszómászók és betegséget terjesztő patkányok.

Bayer Zsolt legsúlyosabb bűne az, hogy fanatikusnak hazudja magát, holott egy cinikus megélhetési bértollnok. Elsőként horgad fel, és okád vérrel vegyes epét, ha a világ bármely hatalmassága gazdái ellen fordul, ugyanakkor egyetlen szó nélkül nézi végig kollégájának, Szaniszló Ferencnek az eltávolítását – nem ejt könnycseppet, nem átkozódik. Nos, ennyire fanatikus Bayer Zsolt. Azt hazudja magáról, hogy autonóm polgár, holott egy szolgaszellemű kutya. Ugyan melyik polgár henceg a párttagkönyvével? Melyik földrészen lelkendeznek afölött autonóm értelmiségiek, hogy milyen jól tartják őket a kormányváltás óta?

Bayer Zsolt négy égtáj felé pózol a kereszténységével, miközben romlottságának bűze fojtogató. Mikor állt ki ez a keresztény ember Ferenc pápa mellett? Mikor tanúsította ez a keresztény ember akár csak a legelemibb humánumot a bevándorlók iránt? Mikor adott példát megbocsátásból vagy együttérzésből? Félreértés ne essék: ehhez Bayer Zsoltnak nem kellett volna semmit sem feladnia a kormány iránti hűségéből, nem kellett volna elfogadnia Ferenc pápa szempontjait, elég lett volna csak némi megértéssel viszonyulnia azokhoz. Egy milliárdos vallási közösség feje ezzel a névvel nem helyezkedhetett más álláspontra – ha Bayer Zsolt keresztény volna, talán ezt is értené.

Bayer Zsolt bátornak hazudja magát, miközben minden provokációja mögött ott áll a védelmező állam, sanyarúbb időkben a legnagyobb ellenzéki párt. Annyira bátor ő, mint a cigány galeri legvéznább tagja, akit előreküldenek provokálni, aztán amint puskaporossá válik a levegő, már mögé is állnak tucatnyian baseballütőkkel meg feszítővasakkal: „Mi az, hogy itt bántják a kicsit?! Velünk tessék emberkedni!” Bayer Zsolt azt hazudja magáról, hogy kényszeres igazmondó, holott nincs az a förtelmes bűn – tolvajlás vagy árulás – amit ne mentegetne, ha azt épp az ő törzse követte el. Bayer Zsolt dühösnek hazudja magát, holott minden szavából és sorából csak úgy árad a hideg számítás. Eljátsza, hogy nem érdeklik a következmények, miközben a hazai nyilvánosság legállandóbb alakja Sebestyén Balázs mellett.

Bayer Zsolt azt hazudja, hogy véleményvezér, holott ő az, akiknek a véleménye senkit sem érdekel, hiszen mindenki pontosan ismeri. Épp azért olvassák a cikkeit, azért imádják, mert az a véleménye, amit a szektája hallani akar. Mindig. Született zsoldos.

TrollParádé:

comments powered by Disqus