oglašavanje

A nemzetközi és a nemzeti pénzszivattyú

» » írás /    / 

 

A multinacionális részvénytársaság megérkezik – hoz egy halom pénzt és technológiát, felvásárolja a piacot, megvesztegeti a politikai döntéshozókat, alacsony adókat lobbiz ki magának, fillérekért dolgoztatja a helyieket, áttapos a szakszervezeteken, még az uniós fejlesztési pénzek jelentős részét is felmarkolja. A profit nagy részét végül kitalicskázza az országból - ez a klasszikus nemzetközi pénzszivattyú.

Egy gyarmati sorban tengődő ország számára a fenti forgatókönyv mégis visszautasíthatatlan, hisz beruházással jár, munkahelyek létesülnek, és még némi adó is üti az állam markát, ez mégsem fair üzlet: a multicégek cseppnyi szolidaritást sem tanúsítanak a helyiekkel, nem szervesülnek sem a társadalomban, sem a gazdaságban, a helyi konkurenciát kíméletlenül tönkreteszik, a közösségre rótt terhek költségeinek megfizetését elkerülik - azért jönnek, mert gyengeséget és nyomort szimatolnak, amelyekből gátlástalanul kisajtolják a maguk a hasznát, hogy aztán az első váratlan költségre reagálva Indiába telepítsék át a gyártósorokat.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere ezeket a nyomorúságos viszonyokat látva két lehetőséggel szembesült: vagy jobb feltéteket – magasabb béreket és rugalmasabb munkaidőt – harcol ki a munkavállalóknak, vagy szektorális különadókkal megbírságolja ezeket a nagyvállalatokat, s a befolyó pénzből saját oligarchiáit hizlalja. Kerülve az álnaivitást: az előbbi opció fel sem merült – a Fidesz vezetői és kliensei nyolc teljes éven át sínylődtek a költségvetési pénzektől távol, nem csoda, hogy a bélpoklosok falánkságával vetették magukat a közjavakra.

Vizsgáljuk hát meg, mit kapott a magyar társadalom a nemzeti oligarcháktól, lássuk, mi történik a klasszikus pénzszivattyú elzárása, a nemzetközi nagytőke megregulázása után! Vegyük példának Andy Vajnát, aki politikai kapcsolatai révén kaszinójogokat kap, hogy aztán az adóhivatal se merjen nála kellemetlenkedni – végül a profitot offshore-cégekbe talicskázza ki. Nem sokkal később olcsó hitelt kap az adófizetők pénzéből, hogy megvásárolja a TV2-t, ahol a kormány hamarosan szórni kezdi az adómilliárdokat, hogy Andy vállalkozása egyszerre termeljen busás hasznot, és legyen egy politikai párt hatékony szócsöve. Végül Andy adópénzből vett, és adópénzből támogatott médiabirodalmának jelentős részét Romániába viszi ki, hogy ott kevesebb adót kelljen fizetnie. Horvátországban Pénztáros Lőrinc luxusvillái sorakoznak, jegybanki alapítvány amerikai vállalati részvényeket vesz, vagyis a magyar állam magyar adóforintokból amerikai vállalatoknak ad kölcsön, s ha nyilvánosságra kerülne a svájci bankszámlák tartalma, jól látszana, hogy az a gátlástalanság, amiről a közvélemény tud, csupán a jéghegy csúcsa.

Ha a nemzeti tőkésosztályt a nemzetközivel, a narancsos pénzszivattyút a háttérhatalmival összevetjük, nem csak a hasonlóságok, de a különbségek is jól körvonalazódnak. A profit hajszolása, a céges pszichopátia mindennapos gyakorlata és a felmondott társadalmi szolidaritás feltétlenül közös bennük. A narancsuralom oligarcháit mindez ugyanakkor úgy jellemzi, hogy sem technológiát, sem tőkét nem hoznak az országba. A multinacionális részvénytársaságokkal kötött üzlet nem fair, de legalább üzlet. A narancsoligarchák működésében ezzel szemben kizárólag a magyar állam és az adófizetők mértéktelen kifosztása zajlik. Ők ha kockáztatnak, akkor is legfeljebb a magyarok jövőjét, javait és munkahelyeit kockáztatják.

TrollParádé:

comments powered by Disqus